Az fránya idő beosztásárul....

A közvélemény-kutatásban legtöbben az időbeosztásunkra voltak kíváncsiak. Megsúgom, én is....
Mert az idő nagyon elfolyik, és mindenfelé, és nagyon gyorsan.
Példaképpen a mai napunkat mutatom be:
Reggel későn keltünk, jólesett aludni, mert apa itthon van és a padláson dolgozik napok óta, na meg az eső is olyan ágybavisszahúzó... Az ágyban a gyerekek egy kis angolt tanulnak, old MacDonald farmjától az ébíszíig mindenfélét hallok, míg a konyhát rendbeteszem.
Reggeli, öltözés, pakolás, közben a gyerekek már beterítették az asztalt papírokkal, színesekkel, vágnak és dolgoznak veszettül valami újabb terven.
Mikor szólok, hogy tanulni kellene, nagy nyafogások és szájhuzigálások közepette elrakják a félkész holmikat, kelletlenül, de engedelmesen veszik elő a munkafüzeteket. Édespofáim......
Samuval matekozok, kiszabom a feladatokat, és míg ő egyedül dolgozik, Sárával a környezetet ismételjük, térképekkel körberakva magunkat. Az új anyaghoz eszünkbejut a tankönyvkiadó internetes oldalán található segítség, és mikor elkezdjük a videókat nézni, már ott áll mellettünk a két fiú, Samu és Barnabás is, mert a röfögő disznóhang nagyon izgi ám... Így az Alföld mezőgazdaságát már hármasban tárgyaljuk ki, a feladatok megoldásában Samu is résztvesz.
A matekja persze nincs kész...
Sebaj, a nap közben hétágra süt, apa a ma érkezett tüzelőt hasogatja, pakolja, így hamar kikerül az udvarra minden kis dolgos kéz, ki kell használni a jóidőt...
Update: apa most szólt, hogy Samu megtanulta az egész-fél-negyed foglamát.

Így most, délben, mikor ezeket a sorokat pötyögöm, kint az udvaron zajlik az élet, én meg nekiállok egy gyors ebédnek az éhes bandának.
Hát ilyen az időbeosztás, jobban mondva az időnembeosztás mifelénk.

Művészpalánták

Egyik nap előkerültek az ecsetek, festékek, és jöhetett a mindig szeretett rajzóra :) Maguktól rengeteget alkotnak, ragasztanak, rajzolnak, de most szerettem volna valami őszies foglalkozást. Sajnos leveleket nem gyűjtöttünk, sokat esett az eső, így maradt a festés.
Barnabásnak nagyon tetszettek a gyertyával előrajzolt meglepetés-falevelek, Samu megint a saját feje után ment, Sára pedig több dolgot is kipróbált. Végülis alig készült őszi kép...

A legviccesebb azonban az volt, mikor a készülődésnél Barnabás tapsikolva mondta:
- De jó! Mi leszünk a négy reneszánsz festőművész!
Majd kis segítséggel el is sorolta őket... Leonardo, Michelangelo, Raffaello, Donatello.
Aztán pingálás közben:
- Ez lesz az utolsó vacsora, Leonardo műve....
Rám már nem is nagyon van szükség :)))
Délután a nagyok jót nevettek, főleg, hogy a kortársaik azt se tudják, ki festette a Mona Lisa-t. De Jakab elárulta, hogy ő tanította meg Barnabásnak a négy nagy művészt, mikor a borzalmas Tini Ninja Teknőcökről látott valamit, és érdekességképp elmondta neki a neveket, ám azt is, hogy ezek valójában kik voltak, stb..... Így jár, akinek nagytesói vannak, folyton tanul valamit.

Lesifotó

Ezt a képet Barnabás lőtte, míg mi Sárival mit sem sejtve a térképpel ismerkedtünk....

Esti mese

Mostanában ez a kislányhang bűvöli el a fiaimat esténként.... Lecseréltek egy fiatalabbra :)

De mondjátok, hát nem édes?! :)))

Kis elmélkedés

Öt gyermekem ötféle.

Ötféleképp kell megközelítenem, nevelnem, fegyelmeznem, jutalmaznom őket.

Ötféleképp tanulnak. 

Jakab kissé túlságosan is szabálykövető, neki kellenek a biztonságot nyújtó keretek, tudnia kell, mik az elvárások, aztán ezeknek maximálisan igyekszik megfelelni.

Hanna nagyon szeret élni, méghozzá leginkább a saját szabályai szerint szeretne... De ha valamiről meggyőződik, hogy jó, ahhoz képes foggal-körömmel ragaszkodni. Szereti tudni, van-e értelme annak, amit tanul, és hogy van-e gyakorlati haszna.

Sári álomvilágban él, egy kissé elvarázsolt. Könyvfaló, így a tanulás szinte magától megy, sokszor önállóan dolgozza fel a tananyagot, mindig előrébbjárva, mint az elvárás... Sok-sok dolog érdekli, de ami kevésbé érdekli, azt is gyorsan magáévá teszi.

Samu a kreatív bohóc. Ha engedném, egész nap csak építene, legóból, dobozokból, szemétdombból űrhajót, de komolyan! Ám asztalhoz leültetni, feladatot csináltatni vele igazi művészet... Ravaszul és nagyon-nagyon pozitívan kell megközelíteni és rábírni a tanulásra. Akit nagyon szeret, annak bármit megtesz.... így én vagyok a legelőnyösebb helyzetben :)

Barnabás még apróka, de szivacsként szív magába mindent, amit lát, hall, tesóktól, a környezetéből, könyvekből, filmekből... Vele pont arra kell figyelni, hogy megválogassuk az információáradatot, ami körülveszi, mert szinte mindent rögzít. Látva testvéreit, hogy tanulnak, folyton kér, adjak neki is feladatot, és lelkesen oldja meg azokat, fáradhatatlanul.... 

Ezeket végiggondolva egyre inkább megerősödöm abban, hogy minden gyereket személyreszabottan kell tanítani. Nagyon nehéz lehet egyszerre 20-25 gyerekkel... Milyen jó, hogy legalább a kicsiket én taníthatom. Köszönöm, Istenem!

Angolul is tanulunk

Aminek nem örülök.
Samunak elég volna még a magyar nyelv is, de nincs mit tennem: az iskolájában  már elsőtől tanulnak nyelvet a gyerekek. Így jelentősen le is maradt a többiektől, egy éves anyagot kellene félévkor bemutatnunk......
Sári osztálya is angolt tanul, ám Sári az előző suliban németes volt. Neki is nagy anyagot kell bepótolnia...
Így most egyszerre tanítom őket, alapokra, játékosan. Szerencsére a YouTube tele van énekekkel, rajzfilmekkel, amik segítenek jól bevésni a gyerekek buksijába a tananyagot. De nagyon sok gagyi filmecske is van... néha nagyon kiakadok. Szóval jól ki kell válogatni, mit tálalunk a gyerekek elé, de megéri, nagyon sokat segíthet egy-egy dalocska.
A napokban az ábécét és a számokat tanulgatjuk, ragad is rájuk, még Barnabás is fújja az "ébíszí"-t :)
A számokhoz segítségül hívtuk a kezeinket és a jó öreg gyurmát. Samunak össze-vissza felírtam angolul a számokat egy papírra, ő pedig megformálta gyurmából és megkereste a helyüket. Nagyon ügyes volt! A formákat ugyan elnagyolta, de a helyüket megtalálta. Közben Barnabás a számokat tanulta, a formájukat, alakjukat, Sári segített neki benne.

Amikor a hóhért akasztják ;)

Samu ma azzal kezdte a tanulást, hogy ő szeretne nekem feladatot adni. És ha jól oldottam meg, akkor adhatok neki én is :) Nagyon törte a kis fejét, jó sok példát kaptam... A számegyeneshez is oda kellett húznom az eredményeket.

Kis drága, nem is tudja, hogy ezzel is ő tanult :)

Iskolaajánló

Aki otthonoktatásra adja a fejét, hamar szembesül azzal, hogy az egyik legnehezebb dolog befogadó iskolát találni. Az igazgatók egy része nem örül annak, hogy a létszámban foglalja a helyet egy gyerek, ám támogatást nem kapnak utána és a helyére sem vehet fel mást. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy az ő hatáskörük dönteni, nem kell továbbküldeni az ügyet a gyermekvédelem, családgondozó, akármi felé.
Sári így egy budapesti alapítványi iskolába jár, ahol szívesen látják. Havonta egyszer eltölt az osztályában két napot, ilyenkor résztvesz velük az órákon, megír pár felmérőt, beszámol a tudásáról. Tornázik is, rajzból és technikából viszont legtöbbször itthonról visz munkát. Tulajdonképpen így nem félévente kell vizsgálnia, hanem havonta, de ez kényelmesebb is, nem kell akkora nagy anyagot előhívnia.
Sári nagyon jól érzi magát ott, pedig rajta kívül egyetlen kislány jár még az osztályba :) Vicces, kreatív, okos fiúkkal van tele az osztály, barátságosak és tisztelettudók.

Az iskolában általánosságban is jó a hangulat, nem hallok soha hangos szót, csúnya beszédet, nincs verekedés, üvöltés, mint ahogy azt máshol gyakran tapasztalja az ember... Kislétszámú osztályok vannak, családias légkör. Valószínűleg ez is hozzájárul a szokatlanul békés légkörhöz.
Sajnos viszont rezeg a léc... egyre kevesebb a támogatás, szeptemberben majdnem be is zártak. Nagy örömmel es szeretettel várnak új diákokat, bejárósnak és otthontanulósnak is. Ha érdekel, melyik ez a jó suli és szeretnéd megismerni, írj e-mailt nekem a radics.erika76@gmail.com címre, megadom az elérhetőséget!

Így is lehet :)

Nálunk nincs szünet, ezen a héten így tanítottam a gyerekeket:

Tanultunk földrajzot, geológiát, néprajzot, történelmet és természetismeretet.......

Helmut Zöpfl: A kis herceg a pedagógusnál

- Jó napot! - mondta a kis herceg.

- Egész mondatokban beszélj! - javította ki a Pedagógus. - Úgy mondják: Jó napot kívánok neked! Mondd lassan utánam!

- Jó napot kívánok neked! - mondta illedelmesen a kis herceg.

- Jól van! - nyugtázta a Pedagógus, majd elővett a zsebéből egy könyvecskét.

- Hát ez meg mi? - kérdezte a kis herceg.

- Beírok neked egy jó jegyet a jó magaviseletedért. - válaszolta a Pedagógus - Akarsz az iskolámba járni? - kérdezte aztán.

- Mit kell ott csinálnom? - kíváncsiskodott a kis herceg.

- Először is egy alkalmassági tesztet kell kitöltened.

- Alkalmassági tesztet? Mi az?

- Fel kell mérjem, milyenek a tanulási képességeid.

- Tanulási képességeim? Mihez? - kérdezett tovább a kis herceg.

- Ez nem olyan fontos. - mondta a Pedagógus - A lényeg, hogy könnyedén lehet őket vizsgálni.

- Jó. - egyezett bele a kis herceg - Akkor kezd el azt a vizsgálatot!

A Pedagógus átadott egy munkalapot a kis hercegnek.

- Olvasd el magadban a szöveget, aztán jelöld meg a helyes választ! - adta ki az utasítást.

- De hát - vetette közbe a kis herceg -, én egyáltalán nem tudok olvasni!

A Pedagógus ezen felháborodott.

- Iskolába akarsz járni - kérdezte -, és még nem tudsz olvasni? Hát milyen iskolaelőkészítő foglalkozáson vettél te részt?

- Előkészítő foglalkozás? Mi az? - tudakolta a kis herceg.

- Iskolaelőkészítő foglalkozás, ez annyit tesz - ahogy mi, pedagógusok ezt megállapítottuk -, hogy a gyerekeket feltétlenül szükséges még az iskolát megelőző időszakban megtanítani olvasni, írni, számolni, hogy ezzel aztán az iskolában már ne kelljen vesződni.

- És akkor mit tanul az ember az iskolában? - kérdezte a kis herceg.

- Az iskola az azt megelőző tanulási időszak fejlesztéseire épül, és tudományos dolgokkal foglakozik, amik aztán a következő iskolára készítenek fel. Így az ember egy csomó időt spórolhat. Nos, te mit csináltál eddig az iskolát előkészítő időszakban? - kérdezte a kis hercegtől.

- Játszottam.

- Játszani, az időpocsékolás. - mondta a Pedagógus. - Legalább fejlesztő játékokat játszottál?

- Ezt nem tudom. - mondta a kis herceg. - Például rajzoltam is. Akarod látni? - kérdezte, majd megmutatta rajzát a kígyóról, ami felfalt egy elefántot.

- Hm, na jó! - morfondírozott a Pedagógus. - Ez egy körülhatárolt, nulla elemű halmaz.

- Nulla elemű micsoda? - csodálkozott a kis herceg.

- Még soha nem hallottál  a halmazelméletről? Így soha az életben nem fogsz Numerus Clausus-t szerezni!

A kis herceg kérdőn nézett rá.

- Na jó! - folytatta a Pedagógus. - Elmagyarázom neked. Az iskolaelőkészítő az általános iskolára készít fel, az általános iskola a további tanulmányokra, ezek pedig az egyetemre. Az egyetemen aztán egy foglakozásra kapsz felkészítést. Megértetted?

- És a foglakozás mire készít fel? - kérdezte a kis herceg.

- A nyugdíjra, természetesen.                                                                                        

- És a nyugdíj? - kérdezett tovább a kis herceg.

- Te aztán tényleg elképesztő vagy! - háborgott a Pedagógus. - Ha valaki életében jól teljesített és elért valamit, akkor nyugdíjas éveiben nyugodtan hátradőlhet abban a biztos tudatban, hogy az emberek  a sírja körül állva azt fogják mondani: ”lám, neki milyen kiteljesedett élete volt”.

- Furcsa! - mondta  a kis herceg – Nekem az benyomásom, hogy ha valaki mindig csak készül valamire, akkor soha nem lesz ideje arra, hogy éljen.

- Ezt te nem érted! - vágta rá gorombán a Pedagógus. - Mondd meg inkább, milyen teljesítményt értél  el eddig? Legalább biológiai ismereteket hoztál magaddal? Milyen növényeket és állatokat ismersz?

- Van egy rózsa a bolygómon! - mondta a kis herceg.

- Sokféle rózsafajta létezik. - mondta a Pedagógus. - Itt van egy feladatlap a rózsákról. Mivel nem tudsz olvasni, felolvasom neked.

1. Feladat

Az én rózsám:

a)      pünkösdi rózsa

b)      tavirózsa

c)       csipkerózsa

d)      tenyésztett rózsa

Karikázd be a megfelelő választ!

2. Feladat

Milyen kémiai folyamatok játszódnak le a rózsa táplálékfelvételénél? Ismét több választási lehetőséged van.

3. Feladat

Alkoss legalább öt összetett szót, amiben szerepel a „rózsa”! Pl.: rózsaolaj, rózsaillat..

- Az én rózsámnak nagyon jó illata van! - szakította félbe a kis herceg.

- A „jó illat” a kognitív percepció és megértés területén belül nem előre tervezhető, nehezen ellenőrizhető, ezért nem tartozik a tanítási célok közé. - intette le a Pedagógus.

- Szeretem a rózsámat - mondta a kis herceg -, és mindig azon töröm a fejem, hogy hogyan óvhatnám meg a bolygómon élő báránytól.

- Növényvédő-szerekről majd a kémia tantárgy keretében beszélgetünk. Meg fogod látni, milyen érdekes is az.

- És én minden egyes nap örülök a rózsámnak! - vetette közbe a kis herceg.

- Öröm, ez egy affektív tanítási cél. Nem olyan fontos, de tőlem aztán, a tanítási óra végeztével  érezhetsz örömet a rózsád felett. Majd találok egy módot, hogyan ellenőrizhetem, hogy az örömed a tanítási cél szempontjából specifikus volt-e.

- De én nem csak akkor akarok örülni, amikor az a te terved szerint helyénvaló. - mondta a kis herceg.

- Állandó örömre sajnos nincs időnk, különben nem érjük el a kitűzött tanítási céljainkat. - mondta a Pedagógus. - És ha nem érjük el ezeket, akkor nem leszel elég felkészült az életre. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk!

- Igazad van! - mondta a kis herceg. - Éppen ezért azt gondolom, a te iskolád nem nekem való. - És ismét útra készülődött.

- Állj meg!Állj meg! - kiabált utána a Pedagógus. - Még egyáltalán nem hallottad, hogy a didaktikus analízisem hogyan folytatódik, és milyen tanítási egységeket ütemeztem be: számolás a rózsafűzér gyöngyszemeivel hittanórán, a „Két szál pünkösdi rózsa” c. népdal éneklése, mikroszkópos vizsgálatok rózsaszirmokkal, Rózsa Sándor személye köré épülő...

De mindezt a kis herceg már nem hallotta. Gyorsan továbbállt, mielőtt rózsás jókedve végképp elillanna.

Forrás:

http://www.lernwelt.at/downloads/der-kleine-prinz-beim-paedagogen.pdf

Fordította: Járainé Felvidéki Szilvia

Szeptember végén

Igen, Petőfi szerint még nyílnak a virágok meg minden, és szép az idő is. De most nem ez a lényeg :)
Eltelt egy hónap az iskolából, és most először érzem elégedettnek magam, mindennel jól haladtunk :) Sári volt pár dolgozatot megírni az iskolában, és kiderült, hogy matekból előrébb is járunk, mint a gyerekek. Ő már önszorgalomból a törteknél jár,  lazán átugrotta az ismétlést, mert az már unalmas.... Nem is bántam, én is untam :) Az iskolában a gyerekek még az írásbeli szorzásnál járnak, egyjegyű számmal. Mi már tavaly osztottunk is, hiszen benne volt a könyvben. De nem baj, ha ismétlünk, az úgyis nehezebben megy és mindig szükség lesz rá.
Samu a kezdeti szenvedések után megtáltosodott, most nagy örömmel olvas, számol, megtanultuk a magánhangzó-mássalhangzó* közti különbséget is, és az ábécét kóstolgatjuk, próbáljuk memorizálni. Nem tudom, az iskolások hol tartanak, pénteken megyünk beszámolni, majd kiderül.
Nem hittem még két hete, hogy ennyire jól állunk, Samu nagyon dacos és hisztis volt, ha csak szóbahoztam az olvasókönyvet. Visszaesett a számolásban is, pedig az nagyon jól ment neki. Már ott tartott, hogy tízes számkörben sem adott össze... Apával elmagyaráztuk neki, hogy az iskolások milyen sokat ülnek a padban, milyen sokat kell tanulniuk, neki meg a nap nagy része szabad és játszhat. Ez így nagyon le van egyszerűsítve, korántsem ennyire egyszerűen mondtuk el, és nem is egyszer, de a lényeg, hogy hatott. Mostmár szívesen ül le, tudja azt is, hogy ha nem húzza az időt, hanem figyel, akkor hamarabb szabadul, és ami a legnagyobb lépés: önállóan is hajlandó dolgozni. Nagy adag dac van benne... De oldódik :) Nehéz a bevésődött iskolai érzelmeket kitörölni. Szeretném, ha olyan kedvvel és kíváncsisággal tanulna, mint Sári. Mert tudom, hogy sokkal több van benne... Azt veszem észre, hogy folyton olvas, címkéket, újságot, beleolvas a levelezésembe. Szóval alakul :) Jöhet az október!

* Sári nagyon jót talált ki: mássalhangzó az, amihez használni kell a nyelvünket vagy a fogunkat, a magánhangzókhoz nem kell :)

Az elfolyó idő

Eltelt már két hét az iskolából és az időbeosztással nagyon hadilábon állunk. Egyszerűen nem tudok összeszedni egy ekkora csapatot... De már nincs mit tenni, ennyien vagyunk :)
Hanna és Jakab hatkor kelnek reggelente, ugyanis az első óra náluk 7:15-kor kezdődik. Ilyenkor kicsit velük vagyok, teázunk, uzsonnát készítünk, picit beszélgetünk, befonom Hanna haját..... Aztán elgurulnak a rollerekkel...
.... én meg pizsamásan megnézem a leveleimet, összebújok az ébredező kicsikkel, lassan-lustán megreggelizünk, olvasunk, elmeséljük az álmainkat, és egyszercsak azt veszem észre, hogy fél tíz van!! Ááááááááá!!! Azonnal felöltözni, mosakodni, hozzátok a könyveteket, üljünk le kicsit tanulni!
Aztán úgy belemelegedünk, hogy már dél is elmúlt, a konyha romokban, ebéd sehol, a nagyok meg mindjárt hazaesnek éhesen... Gyorsan összedobunk valamit, együtt persze, mert versenyt nyafognak, hogy ki reszelhet sajtot, ki pucol répát... Mikor tudom, hogy ötször gyorsabb lennék egyedül...
A délutánok meg a játéké, sokszor kellett a kicsiket elvinnem itthonról, hogy a nagyok tanulni tudjanak. Ha esik az eső, az nehéz dió... Akkor marad a feszültség, a pisszegés, hogy csendesebben vígadjanak.....
Este vacsi, fürdés, mese, alvás.
És végiggondolva a napot, megint megállapítom, hogy a hiba az én készülékemben van. Mert ha reggel felöltöznék a nagyokkal, már előrébb járnék, sőt szigorúan ruhában lehetne csak leülni reggelizni a kicsiknek is, utána együtt takaríthatnánk és aztán tanulnának szépen, miközben az ebéd rotyog a tűzhelyen, és a többi és a többi.........
És másnap délelőtt, mikor pizsamában kiviszem a szemetet az udvarra, meghatódva nézem a három kicsit, ahogy teherautókra rakodva költöztetik a csigákat és egyéb apróságaikat Seholországba, nagy egyetértésben és szeretetben, és visszateszem a munkafüzeteket a fiókokba. Ma sem tanulunk. A villámgyors tejberizst az udvaron esszük meg, villámgyorsan, mert az új bunker a kertvégi ágakból félbemaradt és estig olyan kevés már az idő a játékra......

"Anya, tudoood, az, amikor vágunk meg ragasztunk!"

Ez volt Samu kérése ma, hogy ilyen órát tartsunk. Szóval a technika. Sok gyereknek a tesi meg az ének, neki ez a kedvence. De hogy minek ezért külön órát tartani neki, nem értem, hiszen egész nap vág meg ragaszt, folyton bütyköl valamit. Ő kellene, hogy megtartsa a technika órát az iskolában is, rengeteg ötlete van és irtó vicces dolgokat talál ki, mindig megnevettet.
De belementem. Ha előtte matekozunk.....
Sajnos a matek valamiért nagyon nehezen megy most neki, visszaesett. Pedig nyáron már magától adott össze fejben százas számkörben. Mi történhetett?! Hanna szerint elkönyvelte magát butának, mert azt hallgatta, mennyire le van maradva a többiektől az iskolában.
Most napok óta újra a húszas számkörben dolgozunk, és azt próbálom rögzíteni a kis fejében, hogy hogyan tud mindig tízesre kerekíteni, melyik számnak melyik a párja, ami kiegészíti és ketten tízet adnak ki. Ehhez az ujjainkat használjuk, meg is beszéltük, milyen érdekes, hogy Isten pont tíz ujjat adott a két kezünkre..... Számológép, ami bioenergiával működik és mindig kéznél van :)
Ha pl azt kérdem, mennyit kell adni kettőhöz, hogy tíz legyen, akkor egyik kezünkön kinyitunk két ujjunkat, és rögtön látja, mennyi maradt zárva.
Mondókaszerűen is kántáljuk, az ujjainkat nyitogatva, hogy "egy meg kilenc az tíz, kettő meg nyolc az tíz.....", és ez tényleg sokat segített.
Ez is egy kedvenc videóm, Virágnál bukkantam rá: http://gyereketeto.blogspot.hu/2013/02/szamolas-ritmus-mozgas.html
Miután kellően kimatekoztuk magunkat, jöhetett a vágás és a ragasztás! :)
Papírkukac és rugózó békák készültek ma, persze Barnabás és Sári közreműködésével. Bevallom, nekem is ez a kedvenc órám......

Indul a tanév!

Na nem most azonnal... Még nekünk is kijár ez a hétvége :) Bár ez a maradék kis idő már a készülődéssel telik, rendszerezés az íróasztal fiókjaiban, a ceruzák és papírok között, ellenőrizni, hogy minden megvan-e, amire szükség lesz...
A héten megvolt Sári és Samu évnyitója is, Samunak az új iskolában. Nagyon kedves tanítónénije van itt is, biztosan sikerül majd együttműködnünk. Tankönyveket is kapunk, a többiről pedig jövőhéten egyeztetünk J. nénivel. Samunak még nem esett le, hogy kezdődik a suli, talán mert nyáron is sokat vettük elő a feladatlapokat, sokat olvasott is. De most intenzívebben kell.... És tudom, hogy ehhez nem fűlik a foga... pedig sokat ügyesedett, javult.

A közvélemény-kutatásom eredményeképp az időbeosztásra vagytok kíváncsiak leginkább, bevallom, én is ;) Ez mindig a legnehezebb része a családi életnek. Ahhoz, hogy zökkenőmentes és gördülékeny  legyen ennyi ember együttélése (a mi esetünkben ugye 7 emberrel kell számolni), muszáj fix időpontokat és eseményeket kitűzni. Például ilyenek a közös étkezések, a gyülekezeti összejövetelek, a különórák, zeneiskola és szakkörök. A nagyoknak, mivel iskolába járnak, lesz órarendje, ehhez igazodik majd a kicsiké, akik itthon tanulnak. Ehhez igazítom majd a reggeli eseményeket és az ebéd időpontját is.
Aztán itt van szegény apa, aki három műszakban dolgozik, és vele is jó lenne időt tölteni. Van olyan  hét, amikor az iskolábajáró gyerekekkel nem is találkozik, mert amikor ők elmennek, apa még alszik, és mikor ő hazajön, a gyerekek alszanak már...
Szóval nagyon alaposan kell átgondolnunk a heti rendet, hogy mindenkire és mindenre jusson idő, ne azt érezzük, hogy szétszakad a család, hanem azt, hogy sikerül teljes életet élnünk, együtt, és hogy az együttlétek nagyon jók.

Biztosan ismeritek ezt az elgondolkodtató hasonlatot: 
Rakj egy vödörbe néhány nagy követ. Aztán töltsd tele homokkal. A vödörbe belefértek a kövek is, és a homok is.

  Most öntsd ki a vödör tartalmát, és végezd el fordítva a kísérletet ugyanannyi kővel és homokkal. Öntsd a homokot a vödörbe, és próbáld meg utána beletenni a köveket. Ugye nem férnek bele? Ez azért van, mert most először a homokot tetted bele!

  A tanulság? A Biblia azt mondja, hogy ’bizonyosodjunk meg a fontosabb dolgokról’ (Filippi 1:10). Ha a kevésbé fontos dolgokat veszed előre, mint például a kikapcsolódást, akkor mindig az lesz az érzésed, hogy nincs elég időd a fontosabb dolgokra. De ha megfogadod a Biblia tanácsát, akkor meglátod, hogy mindkettőre marad idő: a fontosabb dolgokra is, és egy kis kikapcsolódásra is. A dolog azon áll vagy bukik, hogy mit raksz előbb a vödrödbe!

Hát most a következő hét feladata az lesz, hogy meghatározzuk a fontos dolgokat, a kevésbé fontos dolgokat, és együtt kidolgozzunk, kialakítsunk egy rendet. És persze nem felejtjük ki a kikapcsolódást sem... Mert a láblógatás ugyanolyan fontos, mint a tanulás. Vagy nem? :) majd hamarosan erről is írok! 

Uborkaszezon

Bár a nyár sem telik tanulás és ismeretszerzés nélkül, mégis érezhetően kevesebbet írok. Nem szeretném, hogy érdeklődés hiányában bármi elmaradjon, ezért egy kis közvélemény-kutatást végzek, miről olvasnátok szívesen. Az oldalsávban található pár ötlet, de örömmel venném, ha nektek is volna pár javaslatotok, vagy ha megírnátok, mire vagytok kíváncsiak egy otthontanulós család életéből. Cserébe megígérem, hogy rendszeresebben írok.... :)
Köszönöm a segítségeteket!

Nincs szünet :)

Azt hiszem, kezdenek a gyerekek is ráérezni arra, hogy otthontanulóként minden helyzetben tanulhat az ember..... És amit így tanul meg az ember, jobban meg is marad.

Egyik nap reggelihez így vágtam össze az uborkát nekik:

Aztán Samu egyszercsak mutatja, hogy kirakott egy kört:

Így meg is tanulhattuk a negyed, a fél és a háromnegyed fogalmát :)

Csendélet - avagy mindenki másképp látja a világot

Egyik nap előkerültek a festékek és ecsetek, az ebedlőaasztal festőműteremmé vált. Apa kivételével mindenki pingált, nekem is nagyon jólesett.....
Érdekes figyelnem, hogy minden gyerekemnek más a látásmódja, a technikája, az érzékenysége... Sári például abszolút nem tudott résztvenni ebben a kötött munkában, egyszerűen fogott egy szál levendulát, és kitalált háttérrel festette meg, aztán azt se engedte meg, hogy apa lefényképezze. Ő a legügyesebb köztünk, de úgy tűnik, a direkt feladatokkal nehezen bírkózik meg a szabad lelke. Többször fogok neki fix feladatot adni, hogy kicsit tanítani tudjam...
A többiek jobban élvezték, bár egy ilyen alkalom jó tanulmány arra is, hogy rájöjjek, az önbizalomhiány nagy úr a családban. Ezen is dolgozni kell a nyáron...
(Az alkotók sorrendje: Jakab, Anya, Hanna, Barnabás, Samu)

Miaúúú!!

Sári megint remekelt. Na ki találja ki, miből készül a macskafüles fejdísz? :)

Sakk

Szó szerint leporoltuk a sakktáblát, és megtanítottam Samunak és Sárinak az alapokat. Többet mondjuk nem is nagyon tudok :) majd gyakorlunk együtt, hogy nagy csatákat vívhassunk. Gondoltam én....... A gyerekek kreativitását ez esetben olyan módon hozta elő a sakk, amire nem számítottam: egészen sajátos lépéseket találtak ki, a játékhoz történetet kanyarítottak, még énekeltek is... és óriásiakat kacagtak! :) a konyhából hallgatva inkább mintha Ki nevet a végén-t játszottak volna.

Ma folytattuk egymás okítását, és egész jól haladunk :) próbálom tanítani őket az előrelátásra, hogy ne csak arra gondoljanak, ők milyen jól kiütik most a bábumat, hanem arra, hogy utána én mit lépek vajon.... Nem egyszerű. De nem is reménytelen. A lépések megtanulása is kis nehézséget okoz, Samu mindent tarolna, ami az útjába esik, ő így értelmezi hogy nem ugorhat át semmit.... Sári már taktikázna, de ennek érdekében néha megszeg egy-egy szabályt....  A nagyobbak is felelevenítették tudásukat, régen rengeteget játszottak együtt, most okíthatják a kicsiket.
Ti szoktatok sakkozni? Nehéz volt megtanítani a gyerekeket?
Itt találtam egy kis segítséget, ha neked is új még vagy csak szeretnéd felfrissíteni ismereteidet: http://sakk.chess.com/learn-how-to-play-chess
Jó szórakozást! :)

Vizsgák után

Sári volt az első a sorban, és úgy tűnt, egyáltalán nem izgul :) három óra alatt megírta a matek, a magyar nyelvtan, a szövegértés és a környezetismeret felmérőket, énekelt, furulyázott, így hamar letudtunk mindent. Még egy nap kellett bemennie, hogy tornázzon is kicsit, írt még egy környezetet, és kész is vagyunk!
A tanítónéni végtelen kedves, türelmes volt, pont olyan, akit az érdekel, mit tud a gyerek, nem az, mit nem. Előre megbeszéltük a fontos témaköröket is, amit számonkér, nagy meglepetések nem érhettek minket :) pedig évközben csöppent hozzájuk Sári, mégis maximális támogatást kaptunk, nem éreztették velünk, hogy gondot okozott volna a pluszmunka.
Hanna és Samu egyszerre vizsgáztak, na ez sokkal izgibb volt, hiszen itt sose tudjuk, mire számítsunk....
Szerettünk volna bent lenni, mint szülők, a vizsgákon, hogy ne ismétlődhessen meg, ami a félévi vizsgán. De már előre üzenetet kaptunk, miszerint a vizsga nem nyilvános. Kutattam a jogszabályokat, de mindössze azt találtam, hogy az iskola a saját szabályait kell, hogy megalkossa a vizsgarendről, egyébként tiltás sehol nem szerepel, tehát elvileg bemehet a szülő a gyereke vizsgáira. A mi iskolánk honlapján a vizsgarendnél mindössze ez a mondat szerepel: "Iskolánk esetében ez nem releváns." Gondolhattam volna. Szóval azt mondhatnak, amit éppen kitalálnak....
Férjem megkérdezte az igazgatót, bemehet-e a könyvtárba, ahol a két gyerek egyszerre vizsgázott. Nem, nem mehet, bár az ajtó nyitvamaradhatna, ha nem lenne zaj. A zaj abból adódott, hogy az igazgatói folyosón, ahol a tanári és a könyvtár is van, becsengetés után érthetetlen okból Hanna nyolcadikos osztálytársai és más tanulók is fel-le rohangásztak és sikítoztak meg vihogtak. Nem, nem lenne egyszerűbb megkérni őket, hogy ember módjára viselkedjenek, főleg óra alatt, ja és még vizsgáznak is más gyerekek...... Sári iskolájában azt se tudjuk, mikor van óra és mikor szünet, olyan csendben közlekednek a gyerekek és olyan normálisan viselkednek. Köszönni se felejtettek még el.....
Aztán csend lett, és az ajtó kitárult. Hallani ugyan nem hallottuk, mi történik, de láthattuk. Köszönjük, ez legalább megnyugtatott minket.
Samu tanítónője kedves volt, mint mindig, de jó lett volna kicsit belehallgatnom, hogy tudjam, mi megy nehezen neki. Bár úgyis tudom nagyjából, de kiváncsi lettem volna arra is, hogyan viselkedik ilyen helyzetben.
A többiről nem is írok, örülünk, hogy túlestünk rajta, bár ez még korántsem biztos, hiszen eredményeket nem tudunk, simán lehet, hogy pótvizsgára kell készülnünk..... De sebaj, a vakáció nekünk már elkezdődött!

Vizsga előtt

Próbálunk lazítani. Mert lassan mindenki görcsöl az előttünk álló vizsgák miatt, sűrű hét jön. Mindenki úgy érzi, nem tud semmit, és nem is tudjuk igazán, mire számítsunk, Samu és Sári először mérettetnek így meg. Próbálom lazára venni a figurát, miközben halálra izgulom magam....

Mai napra nem is terveztem nagy tanulást, csak egy kis ismétlést. Sári elővette az emberi testről készített lapozóját, és befejezte:

Samuval az évszakok-hónapok témakört próbálgattuk, nagyon nehezen fér a kis fejébe.... Múltkor ezt rajzoltuk együtt, hátha segít:

Aztán ma színesebbé tettük a dolgot, nekiálltunk egy lapozónak, sokat dolgoztunk rajta, főleg Samu, de még alakul:

Szorítsatok, egy hét múlva talán túl leszünk az összes vizsgán! :)