Szüreti....

... mulatságon voltunk szombaton, az iskolában.
Minden évben rendeznek vacsorát a szülőknek, rokonoknak, mulatni vágyóknak, a befolyt összegből pedig az iskola alapítványát gyarapítják, mert sajnos a mai iskoláknak máshonnan nem jön segítség... Gondolkodtál már azon, honnan vannak a versenyeken a jutalmak? Hát körülbelül innen.... Oviban ugyanez a felállás, az új játékok így születnek, sajnos nem az önkormányzatban teremnek.
A vacsorákra mi nem mentünk soha, nem a mi világunk a mulatós zene meg a buli... A gyerekekre is meg kellett volna mindig szervezni, ki vigyázzon, na meg kiöltözni, stb... Adtunk be alapanyagot a vacsihoz, tombolatárgyat, vagy vettünk támogatójegyet, de évek óta nem mentünk el.
Na de most nagyon okosan azt találta ki a vezetőség, hogy nem vacsora lesz, hanem családi nap! Ez szerintem a legjobb ötletük idén (eddig, de remelem, lesz még több ilyen gondolatuk). Ide eljöhetnek a gyerekek, nagyszülők, barátok, közelebb kerülhetnek egymáshoz a családok és a pedagógusok...
Volt jelmezes felvonulás a szüret-ősz témakörben, vetélkedők, kézműves foglalkozások, büfé, süti, disco, de nekünk legjobban a Csörömpölők tetszettek!:) fiatal, humoros zenekar, népzenével, gyerekdalokkal, na meg táncházzal.... 
Szívből remélem, mert nekem úgy tűnt, hogy sokkal több bevétel lesz ebből a jó kis napból, mint a vacsikból:) és kérünk még több ilyen vidám délutánt!

Iskola ha beindul...

Akkor nincs 1 perc nyugtod se. Esténként már sírni tudnék, úgy vágyom az ágyam... Kaptam is egy új matracot, hogy reggel ne úgy ébredjek, mint akit agyonvertek. Kell ez nagyon, mert nappal viszont  összetör a sok dolog.
Jakab első órája 7:15-kor kezdődik, keltem hatkor. Gyors reggeli, teázás (a minap már történelmi kérdések utan kutattunk együtt hajnalban), majd amikor indulóban van, ébresztem Sárit és Samut. Ők is megreggeliznek, aztán indulunk hamar, mert 3/4 nyolcig mindkettőjüknek be kell érnie, de 1800 méter különbség van a két épület között..... Kénytelen vagyok autóval hordani őket, akármibe is kerül, mert sose érne be Sári időben, és akkor a dögnehéz táskájáról még nem is beszéltem. Samu így is sokszor egyedül sétál be egy szakaszon, ő nagyon élvezi, én meg nagyon izgulok:)
Mivel egyikük sem ebédel bent, az óráik után megint két helyen kell lennem egyszerre. Samunak minden nap öt órája van elsős léttére, hála a mindennapi testnevelésnek. Sárinál kell kezdenem, mert ha nem vagyok ott kicsengetésre a kis épületnél, ahova jár, meglehet, hogy nem találom ott az osztályát, mert már elindultak a nagy épületbe ebédelni... Mert a napközisek minden nap átgyalogolnak és ott maradnak délután. A tornaóráik is az utolsó órákban vannak, mert a kisépületben  nincs tornaterem se. Ám mire átvonulnak szegények, addigra nincs is idő átöltözni, gyakran csak az udvaron játszanak egyet. A szaktanárok meg ide-oda kerékpároznak, hogy megtarthassák a nyelvórát, énekórát, stb. És a történet úgy kerek, ha elmondom, hogy csak a harmadik-negyedik osztályok járnak ide, kivéve az igazgató úr gyerekének osztályát..... Ők a nagy épületben maradhattak.
Samuval minden délután mennem kell vagy fejlesztésre vagy logopédiára. Így csúszik a leckeírás, kimarad a szabad játék, marad helyette a rohanás meg a sírás-rívás... Elsősként amúgyis fenekestül felfordult az élete, de ezek még jobban kiborítják. Ha hagyom kicsit játszani, akkor a leckeírásra olyan fáradt, hogy csak dühöngünk mindketten, ha meg nem játszik, rögtön leültessem leckézni?! Hova lett a gyerekkor?

Csütörtök a legrosszabb: az utolsó óra után félóra múlva kezdődik a fejlesztés, ezalatt megetetem valamivel az autóban, és ahogy ennek vége, már ott is kell lennünk a logopédián. Közben Sári is velünk van, leckézünk vagy elintézzük a vásárlást, de hazamenni nincs értelme és benzinpazarlás is volna. Milyen jó, hogy Barnabás ezalatt Hannával otthon lehet! Mert régen őt is húztam-vontam magammal ezekre a helyekre...
Mire hazaesünk, elfáradunk mind, de nincs pihenés, meg kell csinálni a leckét, begyújtani, a nagyokkal is törődni, és már itt is a vacsoraidő. Utána fürdés és nyolckor mindenki ágybabújik. Ha sikerül...:) kicsit még olvashatnak vagy én olvasok a kicsiknek, de hamar aludni kell, mert következő nap kezdődik elölről az egész...
El sem tudom képzelni, hogy csinálja, aki még dolgozik is... Minden elismerésem a dolgozó anyáké!!
És hálát adok Istennek, hogy itthon lehetek a gyerekekkel...

"Ki a hülye, én vagy te?":)

Hanna magántanulóként mindig megkapja az időpontokat, mikor melyik órára kell bemennie. Két hete a f. elmaradt, mert P. bácsinak orvoshoz kellett mennie. Semmi baj, Hanna visszagyalogolt haza, végülis ráér, még jó, hogy mostanában elmúltak az izomgörcsei és tud gyalogolni...
Egy héttel később szerették volna bepótolni, ez Hanna miatt nem jött össze, szegény összekeverte az időpontokat és egy órával később ment (nem nehéz belezavarodni, mert hol így kell menni, hol úgy, bárkivel előfordulhat). Na ezért a portás(!) úgy leordította, hogy majdnem sírt... Másnap megmondtam a magamét, marhára semmi köze ehhez szerintem. Szóltam az osztályfőnöknek amiatt is, hogy sokan nagyon ellenségesek Hannával, olyan, mintha egy renitens diák lenne, aki azért magántanuló, mert kizárták.... Őszerinte ezt mi túlreagáljuk. Úgylegyen. Kértem azt is, hogy telefonáljanak, ha elmarad valami, tavaly is párszor potyára caplatott be... És nem rossz diákról, hanem egy betegről van szó. Köszönjük.
Ma újra bement Hanna, reggel nyolckor matekja volt, és megvárta az aulában a tízórát is, mondván, f. lesz. De közben megtalálta a papírt, amit P. bácsi írt múlthéten, és látva, hogy csak 14-én lesz órájuk, hazajött. Már kezdtünk összezavarodni, de igyekeztem lazítani őt, semmi baj, nevessen rajta, ez van.
Erre csörög a telefon, P. bácsi kérdi, hol a Hanna........ Nem emlékezett arra se, hogy ő 14-ét írt a papírra.
De legalább telefonált.
Csak ez a dal jut eszembe erről az egészről:

"Kússzunk fel, a lépcső vár,
kár, hogy néhány csúszda megfordítva áll.
És lenn a háló kissé elszakadt, de így izgalmasabb,
s van, aki nézi csak.
Tudnod kell, fontos szabály:
ha a legkisebb a legtetőre áll,
ő mindenkinél ügyesebb, és fentről mindent lát;
figyeld az ő szavát.
Míg a törpe ordibál,
mert az óriás vállán áll,
míg az óriás félreáll,
mert a törpe ordibál,
míg az őrült körbejár,
miénk ez a cirkusz,
itt mindenkire szerep vár.
Miénk ez a cirkusz.
Mindenkire szerep vár. "
(LGT)