Az elfolyó idő

Eltelt már két hét az iskolából és az időbeosztással nagyon hadilábon állunk. Egyszerűen nem tudok összeszedni egy ekkora csapatot... De már nincs mit tenni, ennyien vagyunk :)
Hanna és Jakab hatkor kelnek reggelente, ugyanis az első óra náluk 7:15-kor kezdődik. Ilyenkor kicsit velük vagyok, teázunk, uzsonnát készítünk, picit beszélgetünk, befonom Hanna haját..... Aztán elgurulnak a rollerekkel...
.... én meg pizsamásan megnézem a leveleimet, összebújok az ébredező kicsikkel, lassan-lustán megreggelizünk, olvasunk, elmeséljük az álmainkat, és egyszercsak azt veszem észre, hogy fél tíz van!! Ááááááááá!!! Azonnal felöltözni, mosakodni, hozzátok a könyveteket, üljünk le kicsit tanulni!
Aztán úgy belemelegedünk, hogy már dél is elmúlt, a konyha romokban, ebéd sehol, a nagyok meg mindjárt hazaesnek éhesen... Gyorsan összedobunk valamit, együtt persze, mert versenyt nyafognak, hogy ki reszelhet sajtot, ki pucol répát... Mikor tudom, hogy ötször gyorsabb lennék egyedül...
A délutánok meg a játéké, sokszor kellett a kicsiket elvinnem itthonról, hogy a nagyok tanulni tudjanak. Ha esik az eső, az nehéz dió... Akkor marad a feszültség, a pisszegés, hogy csendesebben vígadjanak.....
Este vacsi, fürdés, mese, alvás.
És végiggondolva a napot, megint megállapítom, hogy a hiba az én készülékemben van. Mert ha reggel felöltöznék a nagyokkal, már előrébb járnék, sőt szigorúan ruhában lehetne csak leülni reggelizni a kicsiknek is, utána együtt takaríthatnánk és aztán tanulnának szépen, miközben az ebéd rotyog a tűzhelyen, és a többi és a többi.........
És másnap délelőtt, mikor pizsamában kiviszem a szemetet az udvarra, meghatódva nézem a három kicsit, ahogy teherautókra rakodva költöztetik a csigákat és egyéb apróságaikat Seholországba, nagy egyetértésben és szeretetben, és visszateszem a munkafüzeteket a fiókokba. Ma sem tanulunk. A villámgyors tejberizst az udvaron esszük meg, villámgyorsan, mert az új bunker a kertvégi ágakból félbemaradt és estig olyan kevés már az idő a játékra......