Vizsgák után

Sári volt az első a sorban, és úgy tűnt, egyáltalán nem izgul :) három óra alatt megírta a matek, a magyar nyelvtan, a szövegértés és a környezetismeret felmérőket, énekelt, furulyázott, így hamar letudtunk mindent. Még egy nap kellett bemennie, hogy tornázzon is kicsit, írt még egy környezetet, és kész is vagyunk!
A tanítónéni végtelen kedves, türelmes volt, pont olyan, akit az érdekel, mit tud a gyerek, nem az, mit nem. Előre megbeszéltük a fontos témaköröket is, amit számonkér, nagy meglepetések nem érhettek minket :) pedig évközben csöppent hozzájuk Sári, mégis maximális támogatást kaptunk, nem éreztették velünk, hogy gondot okozott volna a pluszmunka.
Hanna és Samu egyszerre vizsgáztak, na ez sokkal izgibb volt, hiszen itt sose tudjuk, mire számítsunk....
Szerettünk volna bent lenni, mint szülők, a vizsgákon, hogy ne ismétlődhessen meg, ami a félévi vizsgán. De már előre üzenetet kaptunk, miszerint a vizsga nem nyilvános. Kutattam a jogszabályokat, de mindössze azt találtam, hogy az iskola a saját szabályait kell, hogy megalkossa a vizsgarendről, egyébként tiltás sehol nem szerepel, tehát elvileg bemehet a szülő a gyereke vizsgáira. A mi iskolánk honlapján a vizsgarendnél mindössze ez a mondat szerepel: "Iskolánk esetében ez nem releváns." Gondolhattam volna. Szóval azt mondhatnak, amit éppen kitalálnak....
Férjem megkérdezte az igazgatót, bemehet-e a könyvtárba, ahol a két gyerek egyszerre vizsgázott. Nem, nem mehet, bár az ajtó nyitvamaradhatna, ha nem lenne zaj. A zaj abból adódott, hogy az igazgatói folyosón, ahol a tanári és a könyvtár is van, becsengetés után érthetetlen okból Hanna nyolcadikos osztálytársai és más tanulók is fel-le rohangásztak és sikítoztak meg vihogtak. Nem, nem lenne egyszerűbb megkérni őket, hogy ember módjára viselkedjenek, főleg óra alatt, ja és még vizsgáznak is más gyerekek...... Sári iskolájában azt se tudjuk, mikor van óra és mikor szünet, olyan csendben közlekednek a gyerekek és olyan normálisan viselkednek. Köszönni se felejtettek még el.....
Aztán csend lett, és az ajtó kitárult. Hallani ugyan nem hallottuk, mi történik, de láthattuk. Köszönjük, ez legalább megnyugtatott minket.
Samu tanítónője kedves volt, mint mindig, de jó lett volna kicsit belehallgatnom, hogy tudjam, mi megy nehezen neki. Bár úgyis tudom nagyjából, de kiváncsi lettem volna arra is, hogyan viselkedik ilyen helyzetben.
A többiről nem is írok, örülünk, hogy túlestünk rajta, bár ez még korántsem biztos, hiszen eredményeket nem tudunk, simán lehet, hogy pótvizsgára kell készülnünk..... De sebaj, a vakáció nekünk már elkezdődött!