Mert az idő nagyon elfolyik, és mindenfelé, és nagyon gyorsan.
Példaképpen a mai napunkat mutatom be:
Reggel későn keltünk, jólesett aludni, mert apa itthon van és a padláson dolgozik napok óta, na meg az eső is olyan ágybavisszahúzó... Az ágyban a gyerekek egy kis angolt tanulnak, old MacDonald farmjától az ébíszíig mindenfélét hallok, míg a konyhát rendbeteszem.
Reggeli, öltözés, pakolás, közben a gyerekek már beterítették az asztalt papírokkal, színesekkel, vágnak és dolgoznak veszettül valami újabb terven.
Mikor szólok, hogy tanulni kellene, nagy nyafogások és szájhuzigálások közepette elrakják a félkész holmikat, kelletlenül, de engedelmesen veszik elő a munkafüzeteket. Édespofáim......
Samuval matekozok, kiszabom a feladatokat, és míg ő egyedül dolgozik, Sárával a környezetet ismételjük, térképekkel körberakva magunkat. Az új anyaghoz eszünkbejut a tankönyvkiadó internetes oldalán található segítség, és mikor elkezdjük a videókat nézni, már ott áll mellettünk a két fiú, Samu és Barnabás is, mert a röfögő disznóhang nagyon izgi ám... Így az Alföld mezőgazdaságát már hármasban tárgyaljuk ki, a feladatok megoldásában Samu is résztvesz.
A matekja persze nincs kész...
Sebaj, a nap közben hétágra süt, apa a ma érkezett tüzelőt hasogatja, pakolja, így hamar kikerül az udvarra minden kis dolgos kéz, ki kell használni a jóidőt...
Update: apa most szólt, hogy Samu megtanulta az egész-fél-negyed foglamát.
Így most, délben, mikor ezeket a sorokat pötyögöm, kint az udvaron zajlik az élet, én meg nekiállok egy gyors ebédnek az éhes bandának.
Hát ilyen az időbeosztás, jobban mondva az időnembeosztás mifelénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése