Ettől féltem legjobban. Mert nem vagyok egy nagy matematikus-elme. Logikám az van, meg ha elmagyaráznak valamit, megértem és kb. félórán át alkalmazni is tudom, de aztán nem megy újra.... mármint a matek.
De az iskola levette a terheket a vállamról azzal, hogy ők tartanak időnként órákat Hannának, nekem marad a házifeladat:)
Első matekórája a minap volt, kicsit félt, mert J. néni nem a legkedvesebbje a gyerekeknek, de biztattam, hogy négyszemközt jobb lesz vele, nem lesz ideges a fegyelmezés miatt, stb. És tényleg jól érezte magát! Sokkal jobban megértette a tananyagot, J. néni kedves és türelmes volt, egy másik oldaláról ismerte őt meg:)
Szerintem ebből is látszik, hogy egyrészt a rossz magaviseletű osztály mennyire hátráltat tanárt és diákot egyaránt, másrészt bőven elég ennyit foglalkozni egy tantárggyal... nem kéne annyit gyötörni a gyerekeket, ha személyes segítséget kapnának, kaphatnának.
Így most nagyon hálás vagyok ezért az elrendezésért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése