Hanna szépen tanul, már osztályzatokat is kapott, és úgy látom, igazán jó ez a bejárós módszer. Becsületesen megoldja a házifeladatokat, tanul és készül az órákra, és jól érzi magát a tanárokkal "kettesben":)
Kivéve az osztályfőnökkkel.... tegnap órákig sírt, pedig ő aztán nem egy kiborulós lány. Az osztályfőnök ahelyett, hogy földrajzot tanított volna neki, szabályosan zaklatta, a betegségével kapcsolatban olyanokat kérdezett és mondott, amit inkább velem kellett volna megbeszélnie. Úgyhogy ma be kell mennem és helyretennem a dolgokat... ha kell, az igazgató segítségével.
El vagyok képedve, micsoda hozzáállásuk van egyébként a pedagógusoknak! Tisztelet a kivételnek, mert van még hála Istennek... Hanna megkapta azt is, hogy túl komolyak ő is és Jakab is, nem is gyerekek... Ők?! véletlenül sem azok, akik aktív nemi életet élnek és dohányoznak meg szereket fogyasztanak?! mert ilyenek veszik körül őket... Hannáék mág játszanak, igazi játékokat, a kistestvéreikkel, barátaikkal, velünk, és olyan kis tiszták... Tisztelettudók, egyenesek, igazat mondanak, még köszönni is tudnak. Hát hol élünk mi?! Hamarosan tényleg igazak lesznek ezek: "Jaj azoknak, akik rossznak mondják a jót, és jónak a rosszat, akik fölcserélik a sötétséget a világossággal, és a világosságot a sötétséggel, akik fölcserélik a keserűt az édessel, és az édest a keserűvel!" (Ézsaiás 5:20) Jaj lesz nekik...