Könyvajánló

Akinek iskolás a gyereke, annak azért, aki otthon tanítja, annak főleg... Mert olyan történetet ajánlok, ami egy újabb bizonyíték a felborult világra, az iskola romboló hatására. Sírtam rajta, mint a záporeső.
A könyvtáros ajánlotta Hannának, és azt mondta, kíváncsi a véleményére. Gondoltam, én is elolvasom, hátha tanulok belőle. És milyen jól tettem!
A könyv nem egy szépirodalmi mű, kifejezetten ponyvaregény-ízű a stílusa, eleinte gondolkodtam is, hogy nem is olvasom tovább. Aztán végre kibontakozni látszott az a szál, ami érdekeltté tett... Egy gimnazista lány ellen folytatott rágalmazó, amolyan "szivató" hadjáratról szól a történet. Már az elején eldöntöttem, hogy Hanna nem olvashatja el, nektek is csak úgy ajánlom, ha nem botránkoztok meg rajtam: ugyanis tele van obszcén kifejezésekkel, ami a történet szempontjából lényeges ugyan (ilyen szavakkal illetik a főszereplő lányt, alaptalanul persze...), de a gyerekeinknek nem való. Nem is értem, hova lettek a könyvekből a korhatárok? Bár tudom, a filmeken sincs sok értelme... De a könyvtárosnő is lehetett volna figyelmesebb... Egyáltalán nem Hannának való a könyv. Maradunk inkább a klasszikusoknál....
Egy szó, mint száz: a könyv megerősített abban, hogy mindig jelezni kell a szóbeli bántalmazást is, ha süket fülekre is találunk, ne hagyjuk magunkat.
Kate McAffrey: Behálózva

Az milyen dolog ...

... hogy az évfolyamelsők minden évben az igazgató gyerekei?

... hogy Jakab osztályfőnöke mindenkit megpuszil, csak Jakabbal fog kezet?

... hogy a hétéves Samunak az a feladata az intelligenciateszten, hogy állítsa ABC-rendbe a betűket?

... hogy Himnusz és Szózat alatt a szülők lazán beszélgetnek, a gyerekek meg nevetgélnek?

... hogy én itt rinyálok, amikor a meglepi-torta még nincs készen?!:)

Vakációóó!

Na jó, még holnap bizonyítványosztás, de azért már itt van! A suliban lazítás, itthon meg feszített tempóban titkolózás és készülődés Jakab ballagására. Még jó, hogy Hanna itthon van , így van segítségem:)
A magántanulósága alatt sok házimunkát tanult meg egyedül elvégezni, és a kedve is nőtt, hiszen nem volt az iskolától leterhelve sem agyilag, sem érzelmileg, sem fizikailag. Szerintem ez is egy nagyon pozitív oldala az otthon tanulásnak, egyáltalán nem mindegy, hogy a gyerekek mennyire veszik ki részüket a házimunkából, főleg a mai világban, mikor sok szülő szinte mindent elvégez helyettük. Nem szabadna hagyni ellustulni őket...

A vakációra készülve listát szoktunk írni, mit tervezünk, kinek mi a kívánsága. Nemcsak a kirándulások kerülnek fel (állatkert, múzeum, nagyik, barátok), hanem a ritka ételek, édességek is:) sokmindenre nincs idő a rohanó tanév alatt, ezeket ilyenkor pótoltatják be velem az éhes szájak:) pl. nyárra marad a pita sütése, nagy hamburgerezés házi bucival, es a rengeteg gyümölcsös fagyi...
Es a listára kerülnek a nagyobb lélegzetű házimunkák is... Nem csak habos oldala van ám a nyárnak! Idén hatalmas rendvarázsolás van tervbe véve, polcok, szekrények cseréje, egyszerűsítés és szelektálás. Mivel a lakás nagyon pici, mindig rumlisnak tűnik, hiába vannak helyükön a dolgok, ezért azt találtuk ki, hogy a nyitott polcokat lecseréljük zárt szekrényekre. Közben persze selejtezünk... Már előre cidrizek: minden rendrakás közben van egy pont, mikor úgy érzem, nincs tovább erőm, itt befejeztem. Pedig nem lehet:) a legnagyobb kupi közepette nem hagyhatom abba!:)
De idén bízom abban, hogy a gyerekek többet tudnak mar segíteni... Nagyobbak, önállóbbak es igényük is van már a kis környezetük rendjére. Jakab ebben élenjár, mint maximalista és kissé kényszeres gyerek....:) de már a lányok is alakulnak.
Csak én nem... Bevallom, én vagyok a legrosszabb gyerek a családban. Én még ma is az a típus vagyok, aki leckeírás közben a legtöbb időt a ceruzahegyezéssel tölti... Vagyis a lényegtelen dolgok mindig elterelik a figyelmem. Nem baj, ha áll a por a polcon, de ezt a kis cuki izékét ide kell tennem! Oda pedig egy lógó szivecskét kéne akasztani... De azt a jópofa díszpárnát is megvarrom gyorsan.
Na ebben kéne változnom a nyáron...
Ti mit terveztek a vakációra? Utazást? Lazítást? Meséljetek!

Vizsga

Idegeskedés és hasmenés és nemalvás és gyomorgörcs után végre túlestünk rajta. Tényleg túlestünk, sitty-sutty, 8-ra mentünk, 9-kor már az autóban ültünk.
Az történt ugyanis, hogy Hannának nem kellett vizsgáznia mégsem, az itthon kitöltött feladatlapok alapján osztályozták és zárták le. Csak ezt mondjuk közölhették volna múlthéten is, mikor kérdeztük őket...
De ez nem is várható el olyan tanároktól, akik nem köszönnek vissza, vagy még el is forgatják a fejüket, ha a folyosón találkozunk... Komolyan nem értem, mit vétettünk, de nem merem megkérdezni, mert még idejár 3 gyerekem.
A matektanárnő volt most is a legkorrektebb: negyedórás hiábavaló várakozás az osztályfőnökre már kicsit kiakasztott minket (ekkor még nem tudtunk semmit), amikor J. néni odapenderült és azt kérdezte: "Hanna, ajánlok neked kémiából egy négyest es matekból egy hármast, jó lesz így?" Nekünk persze hogy jó!! Még több is, mint reméltük...:)
Na de a kedvenc magyar-töri tanárnőnk kicsit megkínozta Hannát, elvitte egy körre... Nem is írok róla többet, nagyon kiakasztott a mai viselkedése.
Ezután jött végre oda az osztályfőnök, es közölte, hogy nem kell másból vizsgáznia, majd pénteken megkapja a bizonyítványt és ennyi.
Innentől a jegyek már nem is érdekelnek, ezek szerint bukás nem lesz, ez a lényeg!:)

Az autóban azt mondtam Hannának, bárhova mehetünk most, bármit kérhet, ünnepeljük meg, hogy vége a tanévnek. Sose találjátok ki, mit kért....
-- Menjünk el a könyvtárba...
Nagy murit csaptunk, faltuk a könyveket, csak úgy zengett tőlünk a város!  
Azért ünnepi ebédet is kívánt, tejszínes tésztát reeeeengeteg sajttal. Meg a hobbi-boltban választott pár kütyüt, most azokkal dolgozik:)

Mindenkinek köszönjük a sok imát, szurkolást, együttérzést és ránkgondolást!!!

Magántanuló magántanárnál:)

Lett nekünk egy matek-kémia-fizika tanárbácsink. Valóban csak úgy lett, Szera barátnőm szerint velünk mindig ilyen csodák történnek. Kell is a sok rossz között:)

J. bácsi cigányszármazású, bár nem látszik rajta, ő nem szégyelli sehol. Harmincakárhány évesen lebetegedett, sok időt töltött kórházakban, kezeléseken, rengeteget olvasott. Pl. matematikát. Bevallom, az utolsó ez lenne, ami eszembejutna egy hosszú betegeskedés alatt:) de ő beleszeretett. Rájött, hogy mindig is szerette, de nem foglalkozott vele, zajlott az élet, munka, stb. Olyannyira beleásta magát, hogy 39(!) évesen elkezdte az egyetemet, nappalin, csupa fiatal között.
Nem tudom leírni azt a nyugalmat, ami belőle árad, legszívesebben ott ülnék én is és tanulnék! Valahogy összefüggéseiben tudja átadni a tudását, gyakorlatiasan és logikusan. Olyan sikersztorikat produkál, mint a filmekben: vagány, léha fiatalok elkezdenek érdeklődni a tanulás iránt, bukásra álló gyerekek nem tudnak ötösnél rosszabb dolgozatokat írni, az én Hannám 3 órányi tanulás után hármasra tud... És ez az ember munkanélküli. Nem kap állást, bár akármit megcsinálna, amit a betegsége enged. Szinte semmiből él három gyerekkel és pocaklakós feleséggel, egy tanyán, itt a határban... Magánórákból élnek valamelyest, már ha akad szülő, aki egy doboz cigi árát feláldozza a gyerek jobb jegyéért. Mert J. bácsi nem is nyerészkedik... Szeret tanítani, szereti az eredményt látni meg a csillogó szemeket.

És hogy találtunk erre a gyöngyszem-emberre? Egy ideje tanulmányozza a Bibliát, keresi Istent. Ugyanis az egyetemen a tanulmányai közben azon gondolkodott, milyen bonyolult pl. a DNS. Valakinek ki kellett ezt találnia, magától nincs ilyen... De ha valaki megalkotta, akkor biztosan nem csak 70-80 évre tervezte... Nem sokkal ezután becsöngetett hozzá két néni, akik Bibliatanulmányozást ajánlottak fel neki, ez Pécsett történt. Tavasszal hazajöttek Nagykőrösre, így a tanulmányozás abbamaradt. Ám egyszercsak egy régi osztálytársa és barátja (aki mellesleg a szomszédunk) kopogott az ajtón, aki szintén Bibliatanulmányozást ajánlott neki:) J. bácsit így a gyülekezetünkből ismerem, ahova igyekszik vasárnaponként eljutni, gyalog... És ahol igyekszik közelkerülni Istenhez. Tudtátok, hogy a matematikával be lehet bizonyítani Isten létezését?:) na ilyeneket tud ez a drága ember.


Hanna most minden nap tanul vele, kémiát, fizikát, közben ugyebár matekot is. Amikor mondtam neki, hogy elég nekünk, ha nem bukik meg, azt mondta, ne mondjak ilyet, van ebben a lányban egy hármas legalább:) és a feladatlapok alapján tényleg úgy néz ki... Szorítsatok, mar csak két napunk van összeszedni magunkat!

Hol a kakukktojás?

Barátnőm küldte, gyönyörködjek benne, mert nekem ilyen nincs. De van rajta egy nem odaillő valami, kíváncsi vagyok, a gyanútlan nézelődő megtalálja-e?

Amúgy ez a kompetencia-mizéria megérne egy külön posztot. Egy tea mellett is szívesen cseverésznék róla bárkivel, de az sajnos nem egy kellemes beszélgetés lenne, jól felhúznánk magunkat és egymást...
A mi iskolánk szeret a bolhából elefántot gyártani, erre már rájöttem (talán valami produkciót csinálhatnának már belőle, vagy átállhatnának a termelésbe...).
Emiatt aztán a kompetenciafelméréseket óriási feszültség előzi meg, riogatják a gyerekeket, fenyegetőznek, terhelnek agyilag-lelkileg mindenkit. Olyannyira, hogy én nem engedem aznap iskolába a gyerekeket. Most kövezzetek meg... Egyre hull rólam a lepel, micsoda rossz polgára vagyok én a társadalomnak, igaz?
Az igazság az, hogy Jakabom olyan mértékben maximalista, amit el nem tudtok képzelni. Rémálom az élete, folyton megfelelni, folyton bizonyítani, sejtelmem nincs, kinek és miért... Ő ettől a kompetencia-vizsgától annyira kikészült tavalyelőtt, hogy nem engedtem el. Idén is maradt, ne érezze  azt, ha netán elmarasztalják az iskolát, hogy ő is részese a rossz eredménynek. Mert képes rá...
Tavaly meg feltűnően jó eredmények születtek, meg is vádolták őket csalással, botrányt kavart a városban az ügy. Mikor tavaly Jakab hazatérve mesélte, kezdtem sápadni és fizikai rosszullét kerülgetett, mibe keveredtünk?! Erre megnyugtatott: "Anya, nem emlékszel? Én nem voltam ott, nem engedtél el" Huh, óriási kő esett le a szívemről és áldottam a túlbuzgó anyai lelkemet...
Szegény gyerekeknek bemesélik, milyen ciki, ha nem jól sikerül a felmérés, közben a tanároknak lesz ciki egyedül, hiszen az derül ki, sikerült-e átadni a minisztérium által kiszabott tananyagot a gyerekeknek, és milyen mértékben...
Az egészet megspékelik ezzel a fent látható kérdőívvel, amiben a család magánéletéről kutakodnak. Attól kezdve, hány könyvetek van otthon, a fürdőszoba meglétéig. Mi közük van hozzá, akárkik is kérdezik? És mihez kell ez az információ? Ötletem lenne... De nem mondom, már így is túl messzire mentem....
Ám a kakukktojás ott éktelenkedik a lapon, aminek aztán végképp semmi köze sem a tananyaghoz, sem a gyerekekhez, de még az egyszerűen osszefűzött kérdőívhez sem... Na megvan?:)

Megint matek:)

Mindig csak a matek.... Pedig a kémia es a fizika is ugyanakkora mumus, ha nem nagyobb.

A családunk antitalentum ebben a témakörben. Jakab ugyan ötös, de szerintem az a pillanatnyi tudását tükrözi, nehéz felideznie a tavalyi anyagot es Hannának segítenie.

Maradok én...

Mert én felidézem a huszonéves ismereteimet? Neeeem....

Van egy kisokos könyvem, a Biblia mellett tartom (komolyan!), az utóbbi idők legolvasottabb kiadványa részemről. Szabóné Zavaczki Andrea - Zavaczki Gabriella: Matematikai képlet- és fogalomtár általános iskolások számára. Valami olcsó kis izéke, de minden benne volt, amit idáig kerestünk. És remekül meg is értettük:)

A másik segítség ez a honlap: altsuli.hu

Ez sem nagy szám, de nekünk bevált. Minden témakört megtaláltunk, és lépésről-lépésre megmutatja egy feladattípus megoldását.

Így a matek már nem is annyira mumus, kicsit gyakorolni kell még, és nem lesz nagy gond vele a vizsgán.

És itt elárulnám, hadd tudja mindenki, hogy a mindig rettegett és sokak által nem kedvelt matektanárnő az egyik kedvenc tanárunk. J. néni szigorú és kemény, de sose hazudik, nem részrehajló, nem kivételezik, mindig tudja az ember, hányadán áll vele. A szigor meg kell bizony, főleg ebben az osztályban. Ám mégsem veszi egy kalap alá a gyerekeket, nem könyveli el mindet simán "a 7.b-nek", hanem jó pedagógusként külön kezeli őket, segít és tanít. Én jobban szeretem az ilyen tanárt, mint aki mosolyog meg jópofizik, aztán hátbadöf... Hanna őt értékelte legjobban a különórákon, egész megszerette:) remélem, a matekot is:))

Vizsgára készülünk

Pár napja még azt írtam, nem tudjuk, mi lesz Hannával. Na ma már közelebb vagyunk a végkifejlethez, csak azt nem tudjuk, mi lesz az eredmény. Hahaha....
Szóval ma megérkezett az iskolától a levél, miszerint 10-én, azaz EGY HÉT múlva itt és itt, ekkor és ekkor vizsga... Se több, se kevesebb a tartalom. De hogy miből, miről, azt nem szokták közölni? Mert ez így nagyon fejbevágott minket. Mikor apa elment Sáriért a suliba, megpróbált kipuhatolni némi információt, és büszkén hozott nekünk egy fecnit, amin felsorolta a tantárgyakat. Köszi, ettől rögtön megnyugodtunk... áh, dehogyis. Bevallom, össze is vesztünk, Hanna, apa meg én... Mindenki csak kiabált, a maga igazát fújta, mentegetőzött, apa ötleteitől falramásztunk... Nem volt szép jelenet.
Apa nagyon nehezen kezeli ezt a magántanulósdit, folyton bizalmatlan Hannával szemben és úgy érzem, belekotyog abba a rendbe, amit mi kialakítottunk, és ezzel olyan, mintha bennem sem bízna. Megértem őt is, aggódik. Hanna hetedikes, ezek a jegyek számítani fognak a középiskolai felvételinél, meg kell mutatnunk, hogy tudunk tanulni, hogy működik ez a dolog, azért, hogy jövőre is engedjék, ha szükségünk lesz rá...
De őszinte leszek: bennem van egyfajta dac, hogy teszek a fejükre, teszek a rendszerre, hagyjanak minket, már bántottak eleget, de segítséget nem kapunk, akkor meg minek gürizzünk?! Tudom, rossz hozzáállás... De úgy belefáradtam... Annyit megyünk orvostól orvosig, annyit kell aggodalmaskodnom, hogy erre már nem sok erő jut. Bevallom, a tanulás az utolsó, ami eszembejutott az utóbbi időben...
Élveztem a Hannával töltött időt, együtt tettünk-vettünk, megtanítottam sokmindenre a ház körül, olyan sokat nevettünk ebben a pár hónapban, mint eddig még soha talán... Es ezek sokkal többet értek  nekem, mint a jó bizonyítvány.
Közben néha tanultunk, együtt derítettünk ki szabályokat, együtt fedeztünk fel megoldásokat, es ez is erősítette a kapcsolatunkat. Nagyon ránkfért, akinek kamaszlánya van, ért engem:)
Beszéltünk többször is arról, mi lesz, ha nem sikerül ezt az évet jó eredménnyel zárni, mi lesz, ha évet kell ismételnie. És egyikünk sem aggódik emiatt, tudjuk, hogy ha így lesz, nem dől össze a világ, és tudjuk, hogy a betegsége miatt alakult így ez a helyzet. Persze megerőltethettük volna jobban is magunkat, de valahogy úgy érzem, ez a pár hónap járt nekünk, főleg Hannának.
Nagyokat aludt, de valóban nagyokat:) néha délben kelt fel. A betegsége miatt nem tud este elaludni, rengeteget olvas (sokszor a tananyagot), éjjel forgolódik, néha kóvályog is. Izomfájdalmai vannak, légzési nehézsége, kell hát a sok alvás, hogy regenerálódjon.
Az iskola miatt kezdett bezárkózni, a betegsége miatt meg undokoskodni, úgy éreztem, távolodik tőlem. Az itthonlét alatt viszont sokat javult a kapcsolatunk, nagyon sokat. Kamaszként új gyereket kaptam, de így könnyebb volt összerázódni, megismerni, kitapasztalni az új egyéniségét.
A fizikális változások miatt is jobb a lelkének, hogy itthon lehetett: hol hízik, hol fogy, az utóbbi időben meg ödémás lett, de itthon nem kritizálta vagy csúfolta senki, az iskolában azonban biztos nem állták volna szó nélkül... A fájdalmak miatt menni is egyre nehezebben tud, kevesebbet bír, hogyan cipelné a többkilós táskát mindennap a suliba?!

Egy szó mint száz, nem érdekel, hogyan sikerül a vizsga, mert sokkal többet ér az a sok szeretet és jó, ami ezzel az itthon töltött idővel járt. És ezt nem cserélném el egy kitűnő biziért sem!:)

Azért a vizsgákra készülünk, kemény hét elé nézünk... Közben orvos, egyéb finomságok, valahogy össze kell szedni magam és bikaerősnek lennem. Imádkozzatok értünk!