Az iskola segítőkészsége szinte megszűnt, mikor Hanna kiöntötte szívét a blogján az aktuális iskolai dolgairól ( persze nevek nélkül), amit amúgy soha nem olvas senki az iskolából, hiába ajánlgatta magát lelkesen a kis drága... Ám azt az ominózus bejegyzését valaki, aki csak jót akarhatott (mert feltételezzük a legszebbet) az osztályfőnöke figyelmébe ajánlotta. Emiatt végighallgattuk apával az igazgató és az ofő siránkozását, fenyegetését, miközben a kinyomtatott posztot lobogtatták az orrunk előtt, amin mi legszívesebben mosolyogtunk volna, hiszen olyan bájosan és őszinte gyerekséggel fogalmazott Hanna...! Persze meg kellett ígérnünk, hogy kitöröltetjük vele... Pedig valóban nem volt benne más, csak az igazság. De tudjuk mind, ez fàj a legjobban...
No ennek eredményeképp megszűntek a különórák Hannával, mondván, hogyan merjen bízni abban ezután bármelyik tanár, hogy nem lesz világgákürtölve róla valami...? Hisz az órák négyszemközt zajlanak, ki tudja, miket hord össze majd róluk.... És ha megfordítom a kérdést? Ha én aggódhatnék, mi történhet egy ilyen órán?!
Summa summarum, gyerekesebbek a pedagógusaink a gyerekemnél... És csak erősítik bennem az érzést, hogy elhatározzam magam az összes gyerek otthonoktatásáról. Nekik is könnyebb volna a Radics-gyerekek nélkül. Főleg Radics-anyuka nélkül...:)
Ezután semmi támpontunk nem volt a tanuláshoz, és bevallom, erőnk se, rengeteg dolog történt Hanna betegsége körül. Elhanyagoltuk a sulit... Néha felmerült, majd újra elúszott... Aztán egyszercsak kaptunk itthonra pár feladatlapot, dolgozatlapot, amit Hanna megpróbált kitölteni, most ezek vannak terítéken. A minap megkérdeztem, hogyan zárjuk le ezt az évet, mégis mire készüljünk, vizsga vagy nem vizsga? Még ők sem tudják. A vizsga június 10-én lesz, de még nem tudják, hogy Hannának kell-e vizsgáznia, mert ha le tudják zárni (de ugyan mi alapján?!), akkor nem kell. Én ennek örülnék, persze, de tényleg nem értem a logikájukat...
Hát most várunk. De sokáig nincs idő. Holnap elseje... És még nincs válasz.
Felháborítónak tartom, hogy a tanár cenzúrázza a gyerek blogját! És nem tudom értelmezni azt se, hogy vagy lesz vizsga, vagy nem... Mire készüljön így a tanuló és a szülő?
VálaszTörlésA kislánynak erőt és kitartást kívánunk a megpróbáltatásokhoz!
Köszönjük az együttérzést es a jókívánságokat, ránkfér....:))) komolyan, mint egy film, olyan az életünk, es ha még többet mesélnék! Pedig fogok, úgy döntöttem, nem fogom be a szám.
VálaszTörlésEz a bejegyzésed nem tűnt fel nekem, Mama hívta fel rá a figyelmem. :o
VálaszTörlésMár rég feltűnt, hogy a legtöbb tanár nem szereti, ha kikerül róla bármilyen infó. Sokat gondolkozom rajta, hogy miért, mi titkolni valója van? Rossz a természete? Nem elég felkészült? ...
Például szívesen bemennék egy-egy órára, mielőtt a lányomat adott ember kezei közé adom. Ugyan miért kellene nekem automatikusan megbízni egy idegenben, akire a számomra legfontosabb dolgot bízom? Hogy valakinek van tanári diplomája nem jelenti azt, hogy erkölcsös és szakmailag felkészült.
Én minden szülőnek, aki korrepetálásra vagy bármilyen foglalkozásra hozzám hozza a gyerekét felajánlom, hogy maradjon és nézze meg mit tanulunk. Na meg annak, aki meghallgatja (sokan nem...) megmondom, hogyan segíthet maga is a gyereknek a következő találkozásig.
Tudod, már sajnáljuk párommal, hogy akkor ott köpni-nyelni nem tudtunk a meglepettségtől, a képükbe kellett volna röhögni és kisétálni... Semmi büntetendő nem volt Hanna írásában, semmi, ami nem igaz, és jogokat sem sértett, mert mindenki név nélkül szerepelt. De mondom, az igazság fáááj.... Nagyon fáj.
VálaszTörlésDe a vizsgák és a többi odajáró gyerekem miatt meg nem merek anyatigrist játszani, csak finoman és nőiesen. Ki tudja, mivel mernének visszavágni?!
Igenis, tedd közzé a történetet, hagy tanuljanak belőle mások is, személyiségi jogokat Te sem fogsz sérteni, hiszen nem szerepel a személyek neve és az iskola címe sem! Tényleg ki kellett volna őket nevetni, vagy kikérni magatoknak ezt a viselkedést! Nehogy azt higgyék, hogy ezután bármit meg lehet veletek csinálni! Mert azt bizonyára ők is jól tudják, hogy a többi gyereketek is az ő kezükben van, tehát "túszaik" vannak... Ennek ellenére nem ők fújják a passzátszelet, szeretném hinni, hogy a szülő sem fegyvertelen.
VálaszTörlés