Samu és a számok

A számolás nagy mumus tud lenni. Ha leültetek egy gyereket a matek munkafüzettel, mintha kínoznám, úgy szenved... Add össze, számold ki, becsüld meg, írd le számokkal, stb, stb — ezek nekik nem valóságosak, nem életszagúak, még ha a feladatban cukorkákat kell számolni, akkor sem.

Samu egyik reggel úgy ébredt, hogy annyira szeretne barkácsolni... Aznap egy erdei rendezvényen mit lehetett csinálni? Hát madárodút készíteni! Bárcsak így teljesülne minden kívánsága... :)

A hétköznapi életben azonban sokszor észre sem veszik, hogy számolnak :) Samu pl. szinte egész nap legozik, ehhez folyton tudnia kell, melyik kockán mennyi pötty van, mennyi kell még az építőanyagból, és ilyenkor nem húzza a száját.

Vagy amikor azt számolja, kitelik-e a pénzéből az áhított játék vagy finomság.

Vagy mikor segít Apának polcot szerelni és az ő dolga megfelelő mennyiségű fatiplit keresni a szerszámosládában, és még hiányzik... mennyi is?

Vagy amikor Anyával az autó gumijába levegőt fújnak a benzinkúton, és figyelni kell a nyomásszintet a mérőn, megérteni rajta a beosztásokat...

És amikor a szobát rendezzük és azt nézzük, elfér-e vajon a szekrény úgy is, ha megfordítjuk.

Vagy a miniparadicsomokon kell osztoznia Barnabással...

Ezek mind-mind matekfeladatok, de ő nem tud róla, és amiről nem tud, az nem is fáj annyira :)