Mert a fiúk mindig botoznak....

A lemez másik oldala --- meghallgatnád azt is?

                                         

Sok érdeklődő kérdést kap, aki otthon tanítja a gyermekét. Az emberek aggódnak és kíváncsiak, őszintén vagy megszokásból, nem tudom, nem vagyok jó emberismerő 😄

De tény, hogy vannak visszatérő kérdések, amikre nekem pedig megvannak a válaszaim.

De mi van akkor, ha megfordítjuk ezt a lemezt és meghallgatjuk a másik oldalát? Mert nekem is vannak ám kérdéseim, bennem is felmerülnek őszinte és sztereotip aggodalmak az iskolába-óvodába járó gyermekek iránt. Csak lehet, hogy úgy érzem, tapintatból nem teszem fel ezeket a kérdéseimet, talán mert semmi közöm ahhoz, ki hogyan neveli a saját gyermekeit. Mint ahogy másnak sem lenne sok köze ahhoz, mi hogyan neveljük a gyermekeinket...

Az ember érzi, nagyon jól érzi, mikor kap őszinte, érdeklődő kérdést, mert a kérdező még nem ismeri ezt az utat és valóban kíváncsi, hogyan zajlik egy otthontanuló család élete. És érzi azt is, mikor kérdez valaki azért, hogy fogást találjon rajtunk, vagy hogy csak belekössön valamibe. Mindkét esetben az információhiány az indító ok, ám nem mindegy, mi a cél...

Minden otthonoktató szülő szívesen mesél a gyermekeiről, mint ahogyan az iskolábajáró gyermekek szülei is. Ha nem érezzük támadónak vagy kötekedőnek a kérdezősködést, lelkesen és örömmel mesélünk a száraz jogi háttértől kezdve, a tananyagon át a gyermekeink új hobbijáig bármiről! Talán még túl sokat is... Gyakran veszem észre magamon, hogy ha halló fülekre találok, annyira fellelkesülve mesélek, hogy már csapongok a témák és a gyermekeim közt, alig kapok levegőt és egy mondatba besűrítve egy szuszra szeretnék mindent rázúdítani szegény kíváncsiskodóra 😊 Biztosan nem vagyok ezzel egyedül...

De  ha megfordítjuk a lemezt és meghallgatjuk az otthonoktatók kérdéseit az intézménybejáró gyerekek szüleihez, vajon ők lelkesen mesélnek-e nekünk? Nyilván erre is az a válasz, hogy attól függ: őszintén kérdezek vagy kötekedni szeretnék... Mert tudnék ezt is, azt is. De nem teszem, sosem szoktam. Az vezet, amire Jézus kért: "Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük"(Máté 7:12)

De most csak így egymás közt vagyunk, feltehetek pár kérdést? Vigyázat, a kérdések megtévesztő hasonlóságot mutathatnak azokkal a kérdésekkel, amiket kapni szoktam! 😉

"Honnan tudod, hogy ez a legjobb a gyermekednek?"

"Mondd, mikor van időtök egymásra, ha naponta legalább nyolc órát nem vagytok együtt?"

"Nem aggódsz a gyermekedért egész nap, míg ő idegenekkel van?"

"Nem félsz, hogy a sok dolgozat és egyéb megmérettetés káros hatással lesz a lelkére?"

"Nem aggódsz a rossz társaság miatt és a bántalmazás miatt?"

"És ha iskolába jár a gyermeked, mi a helyzet a kortárs-orientációval?"

"Nem félsz, hogy eltávolodtok egymástól az egyre fogyatkozó közös tevékenységek hiányában?"

"És mikor tanítod meg az alapvető házimunkákra, hogy el tudja magát látni, ha nagyobb lesz?"

"Nem aggódsz, hogy túl sok rossz példát lát és egész héten ilyenek társaságában van?"

"És mi lesz az érettségi után? Honnan tudod, hogy ezzel a bizonyítvánnyal el fog tudni helyezkedni és eltartani magát?"

"Nem aggódsz amiatt, hogy a kiemelkedően tehetséges gyermeked elkallódik, mert nem kap megfelelő segítséget a tehetséggondozásban?"

"És mondd, honnan van pénzed az iskolára??? Nem kerül ez túl sokba?"

"Mikor találkozik szegény gyerek a barátaival? Nem magányos?"

"Nem félsz, hogy valami baja lesz attól, ha egész nap nem tud WC-re menni?"

"Nem aggaszt, hogy idegen felnőttek vigyáznak egész nap a gyermekedre?"

"Nem félsz, hogy milyen hosszútávú következményei lehetnek annak, ha egy gyermek sok negatív visszajelzést kap?"

"Nem félsz, hogy stresszes és fáradt lesz az iskolától?"

"Honnan tudod, hogy igazán jó szakemberek foglalkoznak vele és valóban tudják, mit és hogyan kell tanítani?"

"Neked van szülői végzettséged???"

"Nem hiányoznak a gyermekednek a családtagjai, a nagyszülők, nagybácsik, nagynénik és unokatesók?"

"Biztos, hogy van ideje eleget játszani,levegőzni, olvasni, fáramászni...?"

Huhh... még tudnék írni, de bevallom, nem merek mindent megkérdezni... Úgy érzem, már ez is túl sok volt. 

Na ugye, hogy nem kellemes, ha valaki kötekedni akar és megkérdőjelezi az indítékainkat, képességeinket, jóakaratunkat? 

Nem szerettem volna senkit megbántani ezzel a cikkel, csupán érzékeltetni, mekkora különbség van aközött, ha őszintén kérdez valaki vagy ha csupán a saját elképzelését tartja jónak ráhúzni mindenki másra. Mert én is gondolhatnám, hogy az a legjobb, amit mi csinálunk, de mégsem gondolom így és nem is éreztetném ezt soha senkivel. Cserébe mi, otthonoktató családok, gyermekek és szüleik is, csak egy kis együttérzést kérünk.

"Legyetek gyorsak a hallásra, késedelmesek a beszédre, és késedelmesek a haragra"(Jakab 1:19)

Nyaralás itthon

Ritkán írok. Valahogy elszaladnak a hetek, a hónapok, és nem tudom, mit írjak le belőlük. Néha túl sok, néha túl kevés az esemény.
Az elmúlt hónap legmeghatározóbb élményei mindannyiunknak a belga barátaink látogatásai voltak: két kedves család is a barátunk ebből az igazán színes és nemzetközi országból.
Egyikük nem először volt nálunk, Alice barátném 12 gyermeket nevel/nevelt, már unokái is vannak. Ő igen vegyes származású, román, holland, vándorcirkuszos, mindenféle ősökkel rendelkezik, ennélfogva nyílt, vidám és laza ember, és nagyon életteliek a gyerekei is. Vidéken élnek, nagy kertesházban, és itt is van egy tanyájuk Magyarországon. Kicsit hippisek, nagyon szeretem a stílusukat :) Van, aki otthon tanul, és van, aki iskolában, de az oktatásról nagyon egyezik a véleményünk. Folyton tanulnak, több nyelvet is, sőt otthon vannak napok, mikor csak angolul beszélgetnek, hogy a kicsikre is ragadjon.
 Mellettük nem lehet unatkozni, és nagyon jókat tudunk beszélgetni is, kézműveskedni is. Ezeket a könyvjelzőket együtt bütyköltük a lányokkal:

A másik családdal, akik vendégeink voltak, most találkoztunk először. Tavaly Jakab és Hanna egy nemzetközi kongresszuson vettek részt Belgiumban, persze Alice-éknál vendégeskedtek, és ott ismerkedtek meg Antoinette-tel és gyermekeivel. Ők Brüsszelben élnek, francia anyanyelvűek, feketék, gyönyörűek, de több egyebet nem igazán tudtunk róluk. Azután leveleztek, és tavasszal a lányaink megszervezték, hogy itt nyaralnak nálunk. Azonnal beleegyeztem, aztán amikor kezdtem végiggondolni a szükséges szervezéseket, megijedtem. Attól féltem, túl kicsik leszünk hozzájuk, túl egyszerűen élünk, ők annyira szépek, elegánsak, igazi nagyvárosban élnek, vajon jól fogják érezni magukat itt?
Amikor megérkeztek és a reptéren megöleltük egymást, minden aggodalmam elszállt... Igazi vidám, melegszívű család, sok humorral, és az első naptól egy hullámhosszon működtünk. Rengeteg élményt gyűjtöttünk a rövidke 9 nap alatt, utaztunk, buliztunk, táncoltunk, zenéltünk, jókat ettünk... És a házunk nagyobbnak bizonyult, mint gondoltuk, remekül összehangolódtunk még a fürdőszobahasználatban is :) Amikor elmentek, kiürült a ház, napokig tartott visszatérni a hétköznapokba...

Az ilyen alkalmak többet tanítanak a családnak, mint egy iskolai tanév.
Tanultuk és gyakoroltuk a nyelveket, a szocializáció egy sokkal magasabb szintjét, kultúrákat, zenéket, alkalmazkodást, önfeláldozást, adakozást, elfogadást, és még órákig sorolhatnám. El sem tudnám mesélni azokat az élményeket, amik érték a gyerekeket, még mindig emlegetik az elmúlt heteket... Nekünk ez volt a nyaralás, házhoz jött a külföld...
És legfőképp azt tanultuk belőle, hogy Jehova Isten nagy családjában valóban mind testvérek vagyunk, bárhová megyünk, bárki jön hozzánk, ez a szeretet összeköt és örök barátságot jelent.
  "Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek."
                                                                                                                           (János 13:35)

Év végi bizonyítványaink

Ha én írnám a gyermekeim bizonyítványait, nem a szokványos tantárgyak lennének benne és nem a megszokott osztályozások (ez is milyen beskatulyázó kifejezés: "osztály-zat", mint valami kasztrendszer, nem?).
Tiszta kitűnő lenne mindegyikük, mert mind kiváló gyermek, és a lehető legjobban teljesítettek egész évben. Minden elfogultság nélkül. Hiszen a világon minden gyermek páratlan, megérdemelnék a dícséretet és az okleveleket, jutalomkönyveket meg egyéb különleges kiváltságokat az egész éves megfeszített munkájukért. Mérhetetlen és kategóriákba besorolhatatlan területeken mindenki hatalmas teljesítményt nyújtott. Csak erről nem állítanak ki iskolai bizonyítványt, túlságosan jól kellene ismerni mindegyik gyermeket és személyes figyelmet fordítani rájuk. Erre sajnos nincs idő, sem mód az iskolákban, szoros keretek közt nem lehet értékelni apró és jelentéktelennek látszó dolgokat.
Ha én írnám a gyermekeim bizonyítványait, csupa furcsaságnak tűnő "tantárgy" kerülne bele. Nem részletezem, melyik mit takar, hiszen ha kicsit jobban belegondolunk, teljesen kézenfekvő dolgok ezek, csak sose gondolunk rájuk úgy, mint osztályozandó tantárgyakra. Nem írnék osztályzatokat se pont ezért, hiszen nem egyforma két gyermek sem: ami az egyiknek ötös volna, talán a másiknak önmagához képest nulla, hiszen ő már más szinten járhat.

Íme egy képzeletbeli tantárgylista a valódi élet iskolájában:

Életvezetési és otthonteremtési készségek — Háztartástan, Háztartási alapok, Ételkészítés, Gyermekgondozás, Gyermeknevelési készségek, Családügyi kérdések, Üzleti adminisztráció, Általános üzleti készségek
Interperszonális kapcsolatok — Családi élet, A kamaszkor kihívásai, Alapismeretek az élethez, Életút, Választási lehetőségek
Matematika — Matematika a mindennapi életben, Költségvetés, Személyes pénzügyek és befektetések
Társadalomtudomány — A világ mai eseményei, A világ kultúrái, Kortárs kérdések, Társadalompolitika, Világtörténelem, Bibliai történelem
Természettudományok — Elméleti fizika, Általános természettan, Állattan, Táplálkozástan, Egészség és táplálkozás, Egészség és emberi kapcsolatok, Szabadtéri rekreáció, Környezetvédelem, Kertművelés
Képzőművészet és iparművészet — Grafika, Térplasztika, Barkácsolás, 2 és 3 dimenziós művészet, Filmművészet, Fotográfia, Hagyományőrző kézműves technikák
Zene — Hangszeres zene, Ének, Szolfézs, Kortárs zene, Dzsessz, Zeneirodalom, Zeneelmélet, Klasszikus zene
Irodalom — Világirodalom, Szépirodalom, Kortárs irodalom, Bibliaismeretek, Fogalmazás, Szókincs-fejlesztés, Kommunikációs készségek, Olvasási készségek fejlesztése, Novellaírás, Kreatív írás, Kifejező írás, Üzleti kommunikáció, Retorika, Vita
Idegen nyelv — Szókincs, Nyelvtan, Hallott és olvasott szöveg értése, Beszédkészség
Számítástechnika — Számítógépes nyelvezet, Internethasználat, Gépírás, Telekommunikáció, Webdizájn

És még mindig nem teljes a lista, sok-sok fontos dolgot nem tudok hova besorolni. Például azt, amikor a tízéves Samu végre nem dugja már ki a nyelvét, mikor koncentrál vagy félelem nélkül felmegy egy magas fára.
Vagy Barnabás már nem nyafog a víztől, hanem bátran begyalogol a Balatonba, a hajmosást pedig nem éli meg világkatasztrófaként.
Amikor Hanna nem dühödik fel egy idegen gyerek gonoszkodásán, hanem kedvesen bevonja a család játékába.
Mikor Sári mindenféle magokból meg termésekből növényeket nevel, és önállóan gondoskodik tengerimalacáról.
Mikor Jakab férfiként áll helyt egy munkahelyen, szerel, adminisztrál, cikkeket fordít, levelez és telefonon értékesít.
Mind legyőzte önmagát az elmúlt évben is. Kitűnően teljesítettek. Nem hibátlanul, de tanulva a hibáikból. Néha megállva, de aztán újult erővel továbbhaladva. Hogy hova? Az életbe, a nagybetűs, a valódi és igazi életbe...
Ugye, hogy nálatok is így van? :)

Eső után

Tegnap délben végre kicsit elállt az eső, hát gyorsan felvetettem a gumicsizmákat a lakásbaszorult és unalmában egymást nyúzó gyerekcsapattal, felszerelkeztünk kisvödrökkel és hálókkal, és útnakindultunk.
Mivel békát látni vágytak, most nem az erdőbe mentünk, hanem arra gondoltam, megnézzük a városon szinte titkosan keresztülfolyó kis patakot és környékét. Kimentünk hát a város szélére, ahol már nem titkos, és végigsétáltunk egy szakaszon a part mentén húzódó földúton.
Békát hiába kerestünk, de nem jöttünk haza üres kézzel: találtunk egy vödörnyi azonosításra váró növényt, csigaházat, és a legnagyobb rejtélyt, egy kistestű állatka csontjait. Lesz mit kutatnunk, ha újra esni fog :)
A zsákmány egy része:

Orvosi váróban....

Unatkoztunk, na. El kellett ütni valamivel az időt. És legalább gyakoroltuk a fogalmazást...
Egy mondatot Hanna írt, egyet én. Próbáljátok ki, jó móka!

H: Az orvosi rendelőben a kockásinges férfi egyre csúnyábban köhögött.
E: A sárga váladék amit a zsebkendőjébe rejtett, jól harmonizált a villódzó neonlámpa fényével.
H: Hirtelen a pszichiátriáról elszabadult egy őrült, és ellopta a főszereplőnk sárga-váladékos zsebkendőjét.
E: Hogy mit akart vele, senki sem tudja meg, mert amilyen gyorsan jött, olyan fürgén távozott a rendelő vészkijáratán.
H: A korlátnál állt egy magányos férfi, aki azon gondolkodott, hogy hogyan is lehetne megjavítani ezt a fránya lámpát.
E: Villanyszerelő volt.
H: Előző életében. De aztán rájött, hogy a reinkarnáció rossz dolog, és feleségül vett egy gyakorló vallású katolikust.
E: Végre megérkezett az orvos és sorra beengedte az egyre csak sokasodó betegeket, ám úgy tűnt mintha egy távozó helyébe kettő érkezne.
H: A 132-es szoba, megnevezve "Padlásfeljáró" , Legolas makettjét rejtette.
E: Bár az itt várakozó betegeket ez cseppet sem érdekelte, ám történetünk szempontjából nagyon is lényeges lesz ez a tény.
H: Az úr, ki a pszichiátriáról szökött, hogy ellopja a kockásinges férfi váladékos zsebkendőjét ODA menekült el a csodálkozó szemek elől. Ugyanis kiderült, hogy betegesen megszállottjává vált annak, hogy mások használt zsebkendőjét dobálja le a gyanútlan járókelőkre a padlásszoba cirádás ablakán keresztül.
E: De vajon hogyan derült ez ki? Erről szól a történet.
H: Nos, kedves olvasó. Főhősünk, az ex villanyszerelelő titkon követte őt a 132-es szobába.
E: Bár fontos lett volna, hogy bejusson az orvosához, mit sem törődve romló egészségügyi állapotával, gondolkodás nélkül féltepte a padlásajtót és belépett rajta.
H: Miközben követte a pszichopatát a lépcsőfokokon keresztül, apósára gondolt, aki nem támogatta az úgynevezett "felemás-igás" házasságot.
E: De vajon miért gondolt most is erre, ebben a roppant izgalmas pillanatban?!
H: Mert a kockásinges férfi, a főhősünk apósának eltitkolt ikertestvére volt! :o
Igor (mert így hívják főhősünket)  rájött erre a következtetésre a titkos jelekből: a kockásinges férfi ugyanúgy feltartja a kisujját, amikor orrot fúj, mint Igor apósa.

Aztán végre bejutottunk, így a mi kis örkényegypercesünk hirtelen végetért....

Otthontanulás — Szabad? Avagy törvények a magántanulói jogviszonyról

Nem ecsetelem a mai közhangulatot az oktatás terén, az iskolák állapotát, stb, stb... Biztos, hogy nagy szerepe van abban, hogy egyre több aggódó szülő (ismerős és ismeretlen is) keres meg, hogy érdeklődjön az otthontanulás lehetőségeiről.

Megdöbbenve tapasztalom, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában a magántanulás jogi hátterével, nem tudják, hogy a mai oktatási törvények szerint bárki lehet magántanuló. Bár szigorítottak rajta egy éve, még mindig joga van bármelyik szülőnek úgy dönteni, hogy a gyermeke magántanuló legyen.

Íme a hatályos jogszabályok:

Köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény

 45.§

(5) A tankötelezettség iskolába járással, vagy ha az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából nem hátrányos, a szülő kérelmére magántanulóként teljesíthető.

(6)167 Az iskola igazgatója a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérése után dönt arról, hogy a tanuló a tankötelezettségének magántanulóként tehet eleget. Gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő tanuló esetén az iskola igazgatójának a döntéséhez be kell szereznie a gyermekvédelmi gyám véleményét.

55. §

 (1) Az igazgató a gyakorlati képzés kivételével a tanulót kérelmére - kiskorú tanuló esetében a szülő kérelmére - felmentheti az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, ha a tanuló egyéni adottságai, sajátos nevelési igénye, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi. Az igazgató a tanulót kérelmére mentesítheti a készségtárgyak tanulása alól, ha azt egyéni adottsága vagy sajátos helyzete indokolttá teszi. Az iskolában - kivéve, ha az intézmény e törvény rendelkezéseinek megfelelően egész napos iskolaként működik - az igazgató a tanulót a szülő kérelmére felmentheti - az általános iskolában tizenhat óra előtt megszervezett egyéb foglalkozás alól.

(2) A magántanulót - az iskolában vagy azon kívül folyó gyakorlati képzés kivételével - az iskola valamennyi kötelező tanórai foglalkozása alól fel kell menteni. Az iskolai rendszerű szakképzésben a magántanulókra vonatkozó részletes szabályokat a szakképzésre vonatkozó jogszabályok határozzák meg.

(3) Az, akit felmentettek a kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, az igazgató által meghatározott időben, és a nevelőtestület által meghatározott módon ad számot tudásáról.

Így a törvény három esetben teszi lehetővé a magántanulói jogviszony létesítését:

- önkéntes tanulói/szülői elhatározás

- szakértői bizottság szakértői véleménye

- otthoni tartós gyógykezelést előíró szakorvosi vélemény alapján.

2015. január 1. óta kizárólag az iskola igazgatója jogosult dönteni arról, hogy a tanuló a tankötelezettségének magántanulóként tehet eleget. Az új előírások alapján mérlegelések nélkül, minden esetben meg kell keresnie a gyámhatóságot és a gyermekjóléti szolgálatot, és csak ezek véleményének kikérése után, azok ismeretében hozhat döntést a szülői kérelemről. A köznevelési törvény a vélemény beszerzését kötelezővé teszi, a vélemények azonban nem kötik a döntéshozót, a döntés joga és felelőssége az igazgatóé.

Magyarul, ha az ember halló fülű és értő szívű igazgatót talál, akkor nyert ügye van, hiszen a végső döntés a negatív szakvéleményektől is független lehet.

Remélem, sokaknak segít a döntésben és mérlegelésben az, hogy a törvényeket megismeri. Még pedagógusokkal is találkoztam, akik nem voltak tisztában azzal, hogyan lehet valaki magántanuló. Csodálkozva kérdezték:"Te tanár vagy???" "Beteg a gyermek? Vagy élsportoló?" Olyan adminisztrátorral is találkoztam, méghozzá az önkormányzat gyermekjóléti osztályán, aki állította, hogy csak a vándorcirkuszosok folyton úton levő gyerekei szoktak magántanulók lenni...

Nyugodtan hivatkozzunk hát a törvényekre, persze kedvesen, szelíden, elvégre nem az orruk alá szeretnénk dörgölni. Jó az, ha szövetségest és nem ellenséget találunk egymásban, pár kedves szó sok helyzetben lecsillapítja a haragot. Mert sajnos sokszor találkoznak az otthontanító szülők ellenségeskedéssel, erre fel kell készülnie annak, aki belevág. De ezek a negatív felhangok sokszor csak tudatlanságból és előítelekből fakadnak, és ha alkalmat teremtünk arra, hogy nyíltan és kedvesen beszélgessünk a témáról, sok falat rombolhatunk le — az utánunk következő szülőknek és gyerekeknek is kitaposva az utat. Ha egy hivatalos személy, akinek jó tapasztalata van a különc otthonoktatókkal, szívesebben segít majd a többi hasonló fura figurának is :)

Hát fel a fejjel, mindenki döntsön okosan!

"Aki nagyot akar, annak össze kell szednie magát. A korlátozottságban mutatkozik csak meg a mester. És a törvény csak szabadságot adhat nekünk." (Goethe)

Téli élmények

Végre esett a hó, ezért nyavalyogtak már hetek, hónapok óta a gyerekek. Most aztán lehet a végeláthatatlan beöltözések után kint mókázni! Samu bőrig áztatja magát, annyit játszik odakint, Sári lelkesen lapátolja a szomszédok előtt is a járdáról a havat, Barnabás meg megy utánuk és mindenbe belekap.
Itt az Alföldön nagy kincs egy kis lejtő, nehéz hozzáférni a vasútállomás melletti kis dombhoz ilyenkor. De mi nem is tolongunk, Apa délelőtt vitte ki a gyerekeket szánkózni, mikor a többiek iskolában vannak :) Katakutya is velük tartott, bár a kutyaszán fogalmát kicsit újraértelmezték...

Barnabásnak valóban nagy élmény lehetett ez az odúbabújás, talán a szankózásnál is nagyobb, le is rajzolta:

Egyre ügyesebb, nem? :)