Aztán bevetettem a kedvenc témáját: lego! Ez sok helyzetet mentett már meg a tanulásban :) rövid lego képregényeket kerestem, amit egy amatőr készített, beallított fényképekkel, vicces (??? vagy gyenge) szövegekkel. Ez hatott, ő kérte, hogy olvassunk, és egyre javult. Persze mellette haladtunk más könyvekkel is, nemszeretem olvasmányokkal is...
Ami még segített neki, az a sokat vitatott televízió volt: a műsorújságra kapcsolva mindig a nagyok irányították, mit nézhetnek a kisebbek, mi a tartalma az éppen műsoron levő filmnek. Samut nagyon zavarta, hogy nem kaphatja meg a távirányitót, hogy azt hangoztatják a többiek, úgyse tudja elolvasni, és így nem tud dönteni se. Hát csakazértis olvasott! :) mégiscsak hasznos dolog tud lenni, ha az ember ismeri a betűket... Bár nagyon lassan ment még mindig az összeolvasás és az értelmezés... De végre megkaphatta a távirányítót, nem kellett másra szorítkoznia, mit nézhet, mi megy éppen, nagyfiúnak érezhette magát.
És hol tartunk ma? Samu minden este, csakúgy, mint a nagyobbak, lefekvéskor olvas! Könyvet! Egyedül! Sokszor hangosan is, Barnabásnak! Még mindig előnyben részesíti a képregényt, de a sok ismeretterjesztő könyv is terítéken van, és remélem, hamarosan mesét is olvas magának. Addig azonban én olvasok fel a két kicsinek esténként, és tudom, hogy akármilyen jól fog olvasni Samu, még jódarabig az én kiváltságom lesz az esti mese....
Kép:
Eastmen Johnson: Reading boy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése