Ötféleképp kell megközelítenem, nevelnem, fegyelmeznem, jutalmaznom őket.
Ötféleképp tanulnak.
Jakab kissé túlságosan is szabálykövető, neki kellenek a biztonságot nyújtó keretek, tudnia kell, mik az elvárások, aztán ezeknek maximálisan igyekszik megfelelni.
Hanna nagyon szeret élni, méghozzá leginkább a saját szabályai szerint szeretne... De ha valamiről meggyőződik, hogy jó, ahhoz képes foggal-körömmel ragaszkodni. Szereti tudni, van-e értelme annak, amit tanul, és hogy van-e gyakorlati haszna.
Sári álomvilágban él, egy kissé elvarázsolt. Könyvfaló, így a tanulás szinte magától megy, sokszor önállóan dolgozza fel a tananyagot, mindig előrébbjárva, mint az elvárás... Sok-sok dolog érdekli, de ami kevésbé érdekli, azt is gyorsan magáévá teszi.
Samu a kreatív bohóc. Ha engedném, egész nap csak építene, legóból, dobozokból, szemétdombból űrhajót, de komolyan! Ám asztalhoz leültetni, feladatot csináltatni vele igazi művészet... Ravaszul és nagyon-nagyon pozitívan kell megközelíteni és rábírni a tanulásra. Akit nagyon szeret, annak bármit megtesz.... így én vagyok a legelőnyösebb helyzetben :)
Barnabás még apróka, de szivacsként szív magába mindent, amit lát, hall, tesóktól, a környezetéből, könyvekből, filmekből... Vele pont arra kell figyelni, hogy megválogassuk az információáradatot, ami körülveszi, mert szinte mindent rögzít. Látva testvéreit, hogy tanulnak, folyton kér, adjak neki is feladatot, és lelkesen oldja meg azokat, fáradhatatlanul....
Ezeket végiggondolva egyre inkább megerősödöm abban, hogy minden gyereket személyreszabottan kell tanítani. Nagyon nehéz lehet egyszerre 20-25 gyerekkel... Milyen jó, hogy legalább a kicsiket én taníthatom. Köszönöm, Istenem!