Hurrá!

Azt hiszem, ilyen simán még sosem ment hivatalos ügyünk, talán csak a lakcímkártya valamikor régen:)
Férjem bevitte tegnap a kérelmet az igazgatónak, benne az indoklás Hanna betegsége, de nem volt orvosi javaslatunk, így kissé cidriztem, mi lesz... rossz emlékeink vannak egy hasonló ügyről, nagyon rosszak. Ám cseppet se kellett volna aggódnunk: az igazgató, ismerve a helyzetet, azonnal igent mondott, már adta volna is a választ, de pont mással volt elfoglalva a titkár, szóval simán rábólintott! A titkár azt mondta, mivel nem halmozottan hátrányos helyzetű a családunk, semmi szükség a további vizsgálódásokra, környezettanulmányra, stb. Az igazgató annyit kér, hogy Hanna, ha az állapota megengedi, heti 3-4 alkalommal jelenjen meg egy-egy tanórára, hogy a tanárok felkészíthessék. Ez meg kimondottan tetszik!:) Van remény, hogy megérti a tananyagot:)) Ezekről az időpontokról levélben küld pontos tájékoztatást.
Nagyon örülök, óriási kő esett le a szívemről!:) Már gondolatban és lélekben készültem a naggy harcokra, időhúzásra, törvényre hivatkozásra, mindenféle ribillióra... És olyan jó, hogy nem kell! Hurrá!!
Na de most aztán neki kell állnom valami terv kidolgozásának, átnézni az eddigi tananyagokat, felmérni, mi megy, mi nem megy, megtudni, mennyi van még hátra az anyagokból, stb, stb.... ha van ötletetek, ne habozzatok megosztani:)

A kezdetek

Nagy fába vágjuk a fejszét. Bele a közepébe.

Hanna magántanuló lesz. Még ez se biztos, mert most várjuk az iskolaigazgató válaszát...

Magamtól nagyon nagy elhatározással vágnék csak bele, de sajnos az egészségi állapota kívánja meg ezt a fura helyzetet: egy éve derült ki a pajzsmirigy extrém túlműködése, már tavaly is rengeteget hiányzott. Idén pedig az osztályfőnöke közölte: ha túl sokat hiányzik, évet kell ismételnie, nem tehet pótvizsgát se... 

Hát gondoltam, marad a magántanulói jogviszony. Az állapota amúgyis nyugalmat igényelne, tavaly a szakorvos azt mondta, legszívesebben hónapokig nem engedné iskolába.... nagyon magas a pulzusa, pánikbeteg lett, idegroncs... néha krízisállapotok jönnek, amikor lázas és komolyan itthon kell maradnia... ezen csak ront az iskola, sem a tanárok, sem az osztálytársai nem értik, miért hiányzik ennyit (és az állandó vizsgálatokról még nem is beszéltem) és folyamatosan piszkálják, bántják miatta. Amúgyis nagyon valószínű, hogy ez a stressz váltotta ki magát a betegséget is, sohasem érezte otthon magát az osztályában...

Mivel Hanna 7. osztályos, nagyon speciális a helyzetem: nem az alapoktól indulunk, hanem be kell kapcsolódnom a vektorok és mondatelemzések világába, és bevallom, félek.... Más az, mikor a leckében kell segíteni, de most nekem kell kiadnom a leckét, ami nem az egyszeregy:) 

Hát azért is kezdtem ezt a blogot, hogy segítséget nyújtson a hasonló cipőben járó gyerekeknek és szüleiknek, legalábbis megpróbálom. És rendszerezni sem utolsó egy blog írása, összegyűjtve a tananyagokat, segítő oldalakat, hátha más is talál neki való információt. És persze nagyon nagy örömmel veszem, ha segítesz, kedves Olvasó!:)