Sok érdeklődő kérdést kap, aki otthon tanítja a gyermekét. Az emberek aggódnak és kíváncsiak, őszintén vagy megszokásból, nem tudom, nem vagyok jó emberismerő 😄
De tény, hogy vannak visszatérő kérdések, amikre nekem pedig megvannak a válaszaim.
De mi van akkor, ha megfordítjuk ezt a lemezt és meghallgatjuk a másik oldalát? Mert nekem is vannak ám kérdéseim, bennem is felmerülnek őszinte és sztereotip aggodalmak az iskolába-óvodába járó gyermekek iránt. Csak lehet, hogy úgy érzem, tapintatból nem teszem fel ezeket a kérdéseimet, talán mert semmi közöm ahhoz, ki hogyan neveli a saját gyermekeit. Mint ahogy másnak sem lenne sok köze ahhoz, mi hogyan neveljük a gyermekeinket...
Az ember érzi, nagyon jól érzi, mikor kap őszinte, érdeklődő kérdést, mert a kérdező még nem ismeri ezt az utat és valóban kíváncsi, hogyan zajlik egy otthontanuló család élete. És érzi azt is, mikor kérdez valaki azért, hogy fogást találjon rajtunk, vagy hogy csak belekössön valamibe. Mindkét esetben az információhiány az indító ok, ám nem mindegy, mi a cél...
Minden otthonoktató szülő szívesen mesél a gyermekeiről, mint ahogyan az iskolábajáró gyermekek szülei is. Ha nem érezzük támadónak vagy kötekedőnek a kérdezősködést, lelkesen és örömmel mesélünk a száraz jogi háttértől kezdve, a tananyagon át a gyermekeink új hobbijáig bármiről! Talán még túl sokat is... Gyakran veszem észre magamon, hogy ha halló fülekre találok, annyira fellelkesülve mesélek, hogy már csapongok a témák és a gyermekeim közt, alig kapok levegőt és egy mondatba besűrítve egy szuszra szeretnék mindent rázúdítani szegény kíváncsiskodóra 😊 Biztosan nem vagyok ezzel egyedül...
De ha megfordítjuk a lemezt és meghallgatjuk az otthonoktatók kérdéseit az intézménybejáró gyerekek szüleihez, vajon ők lelkesen mesélnek-e nekünk? Nyilván erre is az a válasz, hogy attól függ: őszintén kérdezek vagy kötekedni szeretnék... Mert tudnék ezt is, azt is. De nem teszem, sosem szoktam. Az vezet, amire Jézus kért: "Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük"(Máté 7:12)
De most csak így egymás közt vagyunk, feltehetek pár kérdést? Vigyázat, a kérdések megtévesztő hasonlóságot mutathatnak azokkal a kérdésekkel, amiket kapni szoktam! 😉
"Honnan tudod, hogy ez a legjobb a gyermekednek?"
"Mondd, mikor van időtök egymásra, ha naponta legalább nyolc órát nem vagytok együtt?"
"Nem aggódsz a gyermekedért egész nap, míg ő idegenekkel van?"
"Nem félsz, hogy a sok dolgozat és egyéb megmérettetés káros hatással lesz a lelkére?"
"Nem aggódsz a rossz társaság miatt és a bántalmazás miatt?"
"És ha iskolába jár a gyermeked, mi a helyzet a kortárs-orientációval?"
"Nem félsz, hogy eltávolodtok egymástól az egyre fogyatkozó közös tevékenységek hiányában?"
"És mikor tanítod meg az alapvető házimunkákra, hogy el tudja magát látni, ha nagyobb lesz?"
"Nem aggódsz, hogy túl sok rossz példát lát és egész héten ilyenek társaságában van?"
"És mi lesz az érettségi után? Honnan tudod, hogy ezzel a bizonyítvánnyal el fog tudni helyezkedni és eltartani magát?"
"Nem aggódsz amiatt, hogy a kiemelkedően tehetséges gyermeked elkallódik, mert nem kap megfelelő segítséget a tehetséggondozásban?"
"És mondd, honnan van pénzed az iskolára??? Nem kerül ez túl sokba?"
"Mikor találkozik szegény gyerek a barátaival? Nem magányos?"
"Nem félsz, hogy valami baja lesz attól, ha egész nap nem tud WC-re menni?"
"Nem aggaszt, hogy idegen felnőttek vigyáznak egész nap a gyermekedre?"
"Nem félsz, hogy milyen hosszútávú következményei lehetnek annak, ha egy gyermek sok negatív visszajelzést kap?"
"Nem félsz, hogy stresszes és fáradt lesz az iskolától?"
"Honnan tudod, hogy igazán jó szakemberek foglalkoznak vele és valóban tudják, mit és hogyan kell tanítani?"
"Neked van szülői végzettséged???"
"Nem hiányoznak a gyermekednek a családtagjai, a nagyszülők, nagybácsik, nagynénik és unokatesók?"
"Biztos, hogy van ideje eleget játszani,levegőzni, olvasni, fáramászni...?"
Huhh... még tudnék írni, de bevallom, nem merek mindent megkérdezni... Úgy érzem, már ez is túl sok volt.
Na ugye, hogy nem kellemes, ha valaki kötekedni akar és megkérdőjelezi az indítékainkat, képességeinket, jóakaratunkat?
Nem szerettem volna senkit megbántani ezzel a cikkel, csupán érzékeltetni, mekkora különbség van aközött, ha őszintén kérdez valaki vagy ha csupán a saját elképzelését tartja jónak ráhúzni mindenki másra. Mert én is gondolhatnám, hogy az a legjobb, amit mi csinálunk, de mégsem gondolom így és nem is éreztetném ezt soha senkivel. Cserébe mi, otthonoktató családok, gyermekek és szüleik is, csak egy kis együttérzést kérünk.
"Legyetek gyorsak a hallásra, késedelmesek a beszédre, és késedelmesek a haragra"(Jakab 1:19)
